Roginer Oszkár
Psalmus XXXIX.

Minemű áttetsző tökéletesség lenne,
összeroppanni: ____________________________neked, általad
csecsemő-párhuzamban,
kedvtelésből ereket vágni fel, szánalomból
repeszteni, falatozni:
hidegen... ____________________________neked ez elég, talán
testemmel írom talpadra utam ____________________________túl sok is, de: mit kezdek magammal?
üvegmedreimben őrzöm porrá zúzva mindazt,
amibe ujjam márthatom:
nyomot hagyni majdan ____________________________láttatni évezredek légrögeiben, szemedben,
________________________________________________________
a tegnapot
kasztrált fényekben
tapintalak, s akárha
zarándoklatokban mérnélek:
elaltatlak meddő páfrányaim alatt

***