Szegedi-Szabó Béla
Szent Orsolya

„Pedig éjszaka van.”
Keresztes Szent János

Minden a főzéssel kezdődött.
Mert alkímia minden valódi tett.
Ismered a lángot, mi a konyhából
Indulva elemésztette éji házunk?
Vacsoránk tündöklő örvényei
Közepette láttam meg az Angyalt,
Ki az ablakban ülve, félelmes
Mosollyal kerubi arcán

Kísértette gyenge létem.
Én akkor megszólíttattam.
Az asztaltól felállva, némán
Ledobtam magamról ruhámat.
Rohantam az ismeretlen éjszakának,
Feledve a sok unt aranyat, pénzt!
Otthonomtól elszakadva
Karsztos, forró hegyeket kívántam!