Bartha György
fedések

reklámok fénye reszket
az eső áztatta
beton tükrén
hullámot verő szélben
a kikötött hajók
imbolyognak részeg árbocok
hideg víz fröcsen
cipőmbe és lepukkant
csehóban nedves ölemben
két kivénhedt széplány
vihog milyen csinos
a fiatalember
ám ajkamba haraptál
akkor a padon
a parti sétányon
édes vér a palackból
fakadt s a zsivajban
ismeretlenek hintáztatták
a mélyvíz felett gyermeked
csupa puha test
süppeteg gumiemberek
ide hát senki sem figyel
szoknyád alá nyúlok
széttártak combjaid
egy részeg svéd arcomba
nevet ó nagyon finom
míg az ecetes uborkát
ropogtatom most
vonják fel a zászlót
a gondos gazdaasszony
int rosszallón
ismerem a cápákat
holnap úgy is csalétkek
leszünk mind
de pajzsként
feszül fölénk az eső
sikoly csuklik tenyerembe
nyitott ajtón locsog be az éj
immár másodszor bújok
át a városkapu alatt
karát karát
rikolt kalitkájából az
ablakba függesztett
ügyeletes papagáj
bár ettől még előbb
nem lesz virradat