Bartha György
akár előszó is*

a mélyszuszogós hajnalban
magányomban
figyelem a kezeim
ujjaim
a szabálytalanul vágott
és hosszúra nőtt körmöket
szomorú vagyok
kassákot olvasok
igen
verseket
igen: „ritkán megyek emberek közé szomorú
vagyok néha egészen szememre húzom a kalapom”
ritkán mozdulok
az oltalmazó falak közül
ilyenkor kihajolok
mintegy a vonatablakon
és zuhog és kattog
(az ablakon kihajolni veszélyes
felirat kit érdekel)
leginkább csak az asztal
felett görnyedek
boldog állapot
kiírni magamból rosszat
azután csak a jó dallamok jöhetnek
erre gondolok
ám soha sem tudtam énekelni
s hiába a fényképek sora
a kottafüzetben
(ki tudja a képek hősei
mire gondoltak éppen)
énekelni sohasem tudtam
soha…
gondolatemléket a képek nem közvetítenek
az odafagyott
vagy erőltetett félmosoly talán gúny
hogy ismét szomorú legyek
kassákot olvassak
és gurul zuhog a vonat velem
„esztendők homokot csikorgatnak
a fogaim között”

* A 82. Ünnepi Könyvhétre megjelent Búcsú rossz időben c. kötetből.