Tavaszt fakaszt

Csík Mónika
Rilkével a parkban

hajnalodva nyújtózik a park is,
kimért, elegáns mozdulattal, ahogy
úrhatnám, kincstári fogalmazók tették
sokszor, bojtos hálósipkával fejükön,
brillantinosan, bajuszkötővel,
libatollal bélelt dunyha alatt,
gondolatban már házikabátot öltve,
hozzá illő kockás papuccsal,
a reggelizőtálcára vajat, zsömlét
narancsdzsemet képzelve, orrukban
tea illatával, s az ezerszer ismételt,
tökéllyé gyakorolt mozdulatban még
benne az éjszaka fojtó rettenete, ahogy
az új nap felszabadító energiája is,
impresszionisták tudtak csak
vászonra vinni efféle kéket,
ilyen hígvilágost, mintha égi
fejőasszonyok írót kevertek volna
a festőpaletta szilvakékjébe,
zsebkendőnyi ablakon át mosolyog
az ég, akár zuhanyrózsából, hullik
a fény vállra, kalapra, szembogárra,
cseppenként válnak semmivé a pocsolyák,
visszaveszik, ami belőlük származik és szürcsölve
szippantják magukba édes terhüket a felhők,
a táruló szem nem tud megbirkózni
hirtelen ennyi fénnyel, csukott szemmel
kell hallgatni a parkszéli platánok susogását,
a meztelen puttókkal díszített csobogóban
locsogni kezd a víz, ágyások bimbói
pattannak, tarka ruhájú, virgonc hajadonok
kecses nyakukat nyújtják, dohányt
sodorva szállingóznak lábfájós, nyugdíjas
sakkozók, mintha egy Rilke-verset akarna
valaki megfesteni, a közeli dombokról
alányargaló, borszagú szelet, fák alléja
alatti sétát, az élet csak dísz körülöttem -
mondta egy hölgy valami szerelmes regényben,
egészen helyénvaló gondolat, a padok
támláját telerótták a graffitisek, sebeket
karcoltak a lakkozott fába, nekidöntött
háttal érezni a mélyedéseket, mezítelen
talppal csodás gázolni a fűben, hagyni, hogy
puha, barna föld préselődjön lábujjaid
közé, a talaj hidege csak lassan árad,
centinként kúszik vádlidon, combodon
egyre feljebb, jó lenne átölelni egy fát,
kiválasztani a legöregebbet mind közül,
úgy fogni át, mintha simogatnád közben,
mintha a titkai kellenének, a gyűrűibe
rejtett évszázadok, mégsem mozdulsz,
lábaddal harangozol, a fűbe lógatod,
mélázol s hagyod, hogy sóvár ajkaival
magába szippantson a reggel egészen

* A szerző a Nemzeti Erőforrás Minisztérium költészeti ösztöndíjasa