Első sorok az évben (2011)
Mikola Gyöngyi

Egyszer egy ilyen áprilisi virágsziromzáporban feketeruhás alak tűnt föl a lakatlan ház előtti enyhe útkanyarulatban, viaszsápadt arccal, tekintetében olyan vad kétségbeeséssel, mintha a világ végéről űzték volna idáig, s bár a jelenés csak pár percig tartott, aztán amilyen váratlanul érkezett, olyan gyorsan távozott is, akár a titokzatos hős egy meg nem írt regényből, néha mégis úgy képzelem, ő vette be magát a szemközti lakatlan házba, ő ül az ajtó előtt hagyott bordó plüssfotelben a lomboknak suttogva a hazátlan lelkek történeteit a folyékony őszi napfényben, és ha cakkozott szélű vörössel pettyezett levelet találok a párkányon, amikor becsukom az ablakot szellőztetés után, gyanítom: odaátról küldték.