Csík Mónika
Reggeli aprókák

leplek csücskei
párnák ráncai, kelmék
bolyhai gyűrik
az arcodon átfutó
fátyolos hajnali fényt

*

aranyba rőtet
vegyít, pírral csipkézi,
árnyszínű szállal
hímezi arcod – illan
szemed kékjéből lopva

*

vízcsepp-ütőkkel
dobol a reggel,
vállon, arcon,
mellen, lábon,
bokán, combon,
karon, háton, ma
testem a hangszerem