Papír(/)krumpli – A felvidéki Fiatal Írók Körének ciklusa

Bódis Attila
Az üres papír szerepe a belső építészetben

Csurig vagyok a mennyországgal. Valaki pókember-ugrásokkal loholjon ide, és tépje le a rangjelzéseket a kényszerzubbonyomról. Vajon miért félek az ágyamon flegmán és erotikusan elterpeszkedő könyveimtől? Már öt perce a mobilomra összpontosítom a pillantásomat, hátha megszólal. Már mozognak-bizseregnek körülötte a tárgyak, mint amikor a tábortűz fölött megmozdul a látvány-levegő.

Megfigyeltem, hogy amikor még nemtom pontosan, mit írok, mindig a körülöttem lévő tárgyakat használom fel. És ha egyszer nem lesznek többé tárgyak köröttem, akkor micsinálok? Kénytelen leszek lehozni a csillagokat, hogy velük mulassak. Profán játékszereim hadiösvényen járnak, és a hideg kiráz, amikor megszólalnak. Lassú, villamosszékbe ültetett western zene párbajozik a füleim felé. Megcsiklandozza mindkettőt, de csak az egyik nevet. Az fölröhögi magát az agyamig, ahol versenylovakként cikáznak a diszkókények. Minden elhullajtott vércseppemből városok nőnek ki, melyek népei legyőzik a halált, és felépítik Bábel tornyát, de túl aprók, liliputiaknál is kisebbek lévén nem tudják megmutatni teremtőjüknek.

Elhajítom a szívemet és ez a véres bumeráng csak egy lány kezében jön vissza. Szerelem-józan kábulattal berúgom az ajtót, és az ágyam mellé okádok egy halvaszületett kupidót. Az álmaim ,,szörnyeteg-szerelmek." És három nap templomépítés után, alfából kijőve látom, hogy üres papír volt a vánkosom.

| Bódis Attila: A krumpli kálváriája >