Helyszűke – Elviszik jó hírünket

Angel Lilith
A Mindenség hangja

A kismacska maga alá húzta hátsó lábait, izmai megfeszültek, nekikészült és ugrott…

Aztán egy hatalmas csapástól oldalra pördült. Nagy nehezen feltápászkodott, és értetlenül nézett anyjára.

– Szófogadatlan kölyök, nem megmondtam, hogy ne játssz azokkal a virágokkal? Meglátod, az lesz a vége, hogy nem kapunk enni a gazdától – morgott az anyamacska, mert biz, a kis Sára mindig csent nekik valami finomat a konyháról, de ha bántották kedvenc virágait, játékait, akkor hiába is reménykedtek ilyesmiben. A kismacska jobbnak látta, ha inkább nem szól semmit, úgy döntött behúzódik a lépcső alá, és ott várja meg a vihar elmúltát.

Épp befordult a sarkon, mikor a négyéves Sára meglátta. Egyből nyakon csípte, és már vitte is. Játszani. Cumisüvegből itatta, ez még tetszett is a kismacskának, de aztán következett a fürdés. A kislány megragadta az apró állatot, és már épp beletette volna a medencébe, mikor egy erős kéz kapta el hátulról. A kismacska, ezt kihasználva, gyorsan elmenekült.

– Jaj, Sára, hányszor mondtam már, hogy ne bántsd az állatokat! Meglátod, megbüntet anya, ha megtudja! – Sára rémülten nézett nővérére, meg sem mert szólalni.

Akkor sem, mikor Kata, kihasználva idősebb voltát, el akarta venni a játékait. Csak kétségbeesetten nézte.

Szerencsére akkor ért oda anyja is, és közbelépett.

– Szégyelld magad, Kata! – mondta. – Meglátod, megbüntet az Isten, ha mindig ilyen leszel. Nem szabad visszaélni azzal, hogy te vagy a nagyobb. Meg ne lássam még egyszer, hogy szekálod a húgodat! Most pedig gyere be, elég nagy vagy már hozzá, hogy elmosogass! Ma nem mehetsz el a barátaiddal!

Kata durcásan vonult be a lakásba. Igazságtalanság, hogy ő nem játszhat, hanem dolgoznia kell. Elege volt belőle. Az Isten pedig együtt érzett vele. Azon gondolkodott, hogyan vezethetné rá az anyát, hogy másképp cselekedjen. Aztán eszébe jutott valami. Felemelte a kezét, és épp inteni akart, mikor mintha villám csapott volna bele. Egy hangot hallott, a Mindenség hangját:

– Nem megmondtam, hogy ne játssz az emberekkel?!

| Ferentzi Panna: Bújócska >