Helyszűke – Elviszik jó hírünket
Ferentzi Panna
Bújócska
Az idők kezdete előtt az Élet Értelme azt mondta a Mindenhatónak:
– Kedves Isten, én úgy unatkozom! Játsszunk valamit!
– Mit szeretnél játszani? – kérdezte jóságos mosolyával a Nagyszakállú.
– Bújócskázzunk! – felelte ábrándosan az Élet Értelme.
– Velem nem lehet bújócskázni. Mindent tudok, előlem nem lehet elbújni – mondta szomorúan az Isten, mert nagyon szerette az Élet Értelmét.
– De tudod mit? Szerzek neked játszótársakat! – kiáltott fel, és hirtelen felindulásból megteremtette az emberiséget.
– Szeretett teremtményeim! – szólt hozzájuk. – Nézzétek meg jól, ez itt az Élet Értelme. Nagyon szeret bújócskázni. Most szépen hunyjátok be a szemeteket, számoljatok százig, azalatt elrejtőzik, azután keressétek meg! Aki megtalálja, kiabálja, hogy Paccs-paccs!
Így is lett. Az Élet Értelme elbújt, várakozott, és nagyon boldog volt, hogy végre van kivel bújócskáznia. Úgy döntött, hogy az Isten háta mögé bújik el, mert bár nagyon szeretett bújócskázni, azt akarta, hogy megtalálják. Az emberek behunyták a szemüket, és kötelességtudóan számolni kezdtek. Ám mire a végére értek, elfelejtették, hogy mit is játszanak. Ettek, ittak, szeretkeztek, háborúztak, és egymás karjaiban keresték a boldogságot, amíg az Élet Értelme szomorúan várakozott az Isten háta mögött. A Mindenható nagyon sajnálta őt, ezért elküldte az emberekhez szeretett fiát, hogy elmondja: az Élet Értelme Istennél van, jöjjenek és keressék meg. Az emberek azonban már nem akartak bújócskázni, ezért gyorsan keresztre feszítették a hírmondót.
Az Isten nagyon elkeseredett. Ezekkel nem lehet játszani, gondolta, és megsimogatta az Élet Értelmét.
– Paccs-paccs! – mondta neki szomorúan, és hátat fordított az embereknek.