Helyszűke – Színes csúszdák

Érsek Csenge
Torz tükör

– Jó estét, kedves pszichológus uram!

– Önnek is, asszonyom. Kérem, üljön le, és mondja el a problémáját!

– Tudja, eldöntöttem, hogy önmegvalósítom magam, ezért szükségesnek tartottam megismerni saját személyiségemet. Tudja, nem szeretek sokat olvasni, így kitöltöttem a honlapján található három kérdéses személyiségtesztet. Elhoztam az eredményt:

1. kérdés: Önnek boldog gyermekkora volt? – Nem tudom.

2. kérdés: Elégedett ön jelenlegi életével? – Nem tudom.

3. kérdés: Mit vár ön a jövőtől? – Nem tudom.

– Miután válaszoltam a kérdésekre, láttam, hogy feltüntette rendelője címét, arra az esetre, ha nem vagyunk elégedettek saját válaszainkkal. Pszichológus úr, én viszont azért jöttem, mert nem tudom, hogy elégedett vagyok-e.

– Igen, igen. Ilyen összetett személyiséggel még nem találkoztam, ezért valószínűleg nem lesz olcsó a kezelés, viszont minden egyes forint egy újabb lépcső ahhoz, hogy eredményesen megvalósíthassa önmagát. Kezdjük az alapvető adatokkal! Mit tart ön fontosnak?

– Ó, nem tudtam, hogy itt kérdésekre is kell felelni, de ha már így alakult, megpróbálom. Azt tartom fontosnak, hogy elégedett legyek a teszt kérdéseire adott válaszaimmal, hogy minden szegény sorsú afrikai gyereknek biztosítsanak hajbalzsamot… és talán a férjemet.

– Nos, igazán szép öntől, hogy így törődik az éhező gyerekek közérzetével… Férjével milyen kapcsolatot ápol?

– Mintaházastársak vagyunk, soha nem veszekszünk, bár nem beszélgetünk sokat, mert szerinte akkor vagyok a legszebb, mikor hallgatok.

– Osztom férje véleményét… És mi a foglalkozása, hölgyem?

– Jelenleg munkanélküli vagyok, önhibámon kívül. Elvégeztem az általános iskolát, és egyik divattervező sem adott nekem állást, felháborító, igaz?

– Bizonyára. Én elvégeztem az 5 éves egyetemet, 3 év alatt doktoráltam, és most önnel beszélgetek. Az élet igazságtalan. Folytassa, kérem, hogyan telik egy átlagos napja!

– Elmesélem a tegnapit. Reggel már tíz órakor fölkeltem, a házvezetőnőnk ébresztett a mosogatásával, aztán megebédeltem.

– A korai ébredése és az ebéd között mivel foglalatoskodott?

– Dolgoztam. Megnéztem, hogy hány tollból fogyott ki a tinta, és képzelje, hármat is találtam.

– Igazán érdekes tevékenyég. Utána?

– A délutánomat pihenéssel töltöttem, nézegettem magam a tükörben, este pedig lesöpörtem az öt négyzetméteres teraszt. Vízhólyagom is lett tőle, ezért a kedvenc sorozatom alatt azt borogattam.

– Látom, fontosnak tartja saját műveltségét, szellemi érését és lelki biztonságát. Sajnálom, de lejárt az időnk; ahogy említettem, drága mulatság pszichológushoz járnia egy olyan céltudatos nőnek, mint maga. 80 000 forintot kérek, így kifizeti az elkövetkezendő három kezelés árát is, viszont már nem kell visszajönnie hozzám, hogy időt és energiát spóroljon mozgalmas napjaiban.

– Ez igazán kedves öntől, köszönöm szépen, pszichológus úr. Viszontlátásra!

Otthon kíváncsiságból ismét kitöltötte a háromkérdéses személyiségtesztet, és teljes elégedettséggel elkönyvelte magában, hogy kifizetődött a fáradozás és a pszichológussal eltöltött időre fordított pénz, mert a következő eredmény született:

1. kérdés: Önnek boldog gyermekkora volt? – Nem tudom.

2. kérdés: Elégedett ön jelenlegi életével? – Nem tudom.

3. kérdés: Mit vár ön a jövőtől? – Nem tudom.

| Róth Katalin: www.randivonal.hu >