Helyszűke – Mások élete

Koncz Csilla
Csak egy törölköző

Póló. A tiéd, amelyikben aludni szoktam. Egy-két ajándék is maradt, meg fotó. A törölköződet használom is. Úgy, ahogy megeszem a húst, és véletlenül sem gondolok a szenvedő, haldokló állatokra. Semmilyen állatra, csak eszem. Ugyanúgy, csak törölközöm gondolkodás nélkül.

Együtt alszik a többi törölközővel, velük hullámvasutazik a mosógépben. Nincs különbség köztük. Most már illatban sem, és a színe is unisex. Nincs semmi, ami eszembe juttassa, hogy mikor felejtődött itt. Addig, amíg valakinek nem lesz ismerős, vagy épp ismeretlen a többi közt. Amíg valaki ki nem mondja a neved.

Vajon mit jelentene, ha mostantól nem használnám? Mit jelentene, ha minden fürdőzés után te jutnál eszembe? Vagy ha selymesebbnek tűnne a többinél?

Semmit, mert te csak akkor tudod meg, ha működik valami telepátia köztetek. Amúgy mindegy. Ez csak egy törölköző.

| Balog Anikó: Köz–hely >