Helyszűke – Éjféli párbeszédek

Major János
Éjféli párbeszéd

– Te Bori?

– Igen, Soni?

– Akkor most alszunk?

– Te akartál aludni, nem?

– Okés, akkor jó éjt.

– Jó éjt.

– Te Soni?

– Igen, Bori?

– Te milyen állat lennél?

– Hogy juthat eszedbe ilyen kérdés pont most?

– Csak társalgást akarok kezdeményezni… Igazán részt vehetnél benne!

– Azt hittem, alszunk…

– Ne legyél már ilyen…

– Hát nem szívesen lennék állat. Szeretek ember lenni.

– Biztos nem szeretnél makákó lenni? Egész nap ülhetnél a meleg vízben, és a turisták mindenféle kajával etetnének!

– Nem.

– És nem szeretnél zebra lenni, amit nem lehet megszelídíteni? Vagy oroszlán?

– Afrikában mindig nagyon meleg van…

– Na és? Mondjuk, Berlinben, az állatkertben is meleg van… Szerintem te pont ilyen állat lennél: egy oroszlán egy állatkertben. Nem kellene egész nap csinálnod semmit, ehetnél meg ilyenek.

– Azért nem szívesen lennék állat…

– És milyen szín lennél?

– Hogy jutnak eszedbe ezek a kérdések?

– Na, ne legyél már ennyire antiszociális…

– Már miért akarnék szín lenni? Hogy a színvak ne lásson, a vak ne is tudjon rólam, a félszemű meg ne vegyen észre?

– Nem tudom…

– És te milyen szín lennél?

– Szerintem kék, mert az olyan jó. Annyi minden kék… Vagy türkiz!

– Türkiz? Miért pont türkiz?

– Mert majdnem olyan, mint a kék!

– De honnan jön, hogy türkiz?

– Hát…

– Mondjuk a sárga, azért sárga, mert a sárgáról nevezték el. A türkizt, mondjuk, a tengerről?

– Szerintem hamarabb volt türkiz, mint tenger.

– Azt meg mégis hogyan?

– Nem tudom… Láttam egyszer egy filmet, amiben az volt, hogy eltűntek a színek és egy bácsi nem tudta megnézni, milyen színű az új kabátja.

– Szegény…

– De aztán megint lettek színek és boldog volt!

– És milyen színű volt a kabátja?

– Olyan barna, mint a bőr.

– Barna? Igazán lehetett volna valami izgalmasabb szín… Mondjuk, sárga!

– Sárga?! Simán kiröhögném azt az embert, aki végigmegy az utcán citromsárga kabátban!

– Mondjuk, nem citromsárgára gondoltam, hanem, mondjuk, napraforgó-sárga, mint a szobám a fala!

– Az, mondjuk, tényleg jól nézne ki… És amúgy a te szobádnak volt valami másik neve?

– Mint pl.?

– Tudod, mint az enyémnek a szürke az „Espresso”…

– Ó, igen… Jaffa.

– Jaffa?

– Jaffa… De szerintem napraforgó-sárga.

– A Jaffa az egy szín…

– Milyen szín?

– Sárga!

– Akkor nem mindegy?

– Hát nem…

– Lehet, hogy tényleg aludni kéne.

– Lehet… Akkor jó éjt!

– Jó éjt!

| Mercsek Tímea: A nagy lehetőség – vagy mégsem >