Helyszűke – Éjféli párbeszédek
Mercsek Tímea
A nagy lehetőség – vagy mégsem
Siettem, loholtam, végül futottam. Az órámra néztem és elkezdtem rohanni. Lekésem. Jaj, Istenem, le fogom késni! Elmegy, itt hagy!
A pályaudvarra érve döbbenten láttam, hogy éppen az orrom előtt húz ki egy vonat. Az a vonat, amelyikkel jönnie kellett volna. Kétségbeestem! A peronon vasutasnak látszó ember állt, odaléptem hozzá.
– Elnézést! Az előbbi vonat Budapestről érkezett?
– Igen.
– Jézusom! Akkor lekéstem! Elkéstem!
– Mit késett le, hölgyem?
– A találkozót.
– Kivel?
– A Lehetőséggel.
– Honnan tudja, hogy ez a lehetőség volt, amire várt?
– Azt az üzenetet kaptam, hogy ma, ebben az órában fogok vele találkozni, ezen a pályaudvaron.
– Ugyan! Egy óra múlva újabb vonat érkezik. És vele újabb Lehetőség. Sőt! Naponta többször is érkezik Pestről vonat, de nem csak onnan, több felől. Bármelyikkel érkezhet az ön Lehetősége.
– Igen, de mégis honnan tudhatom, hogy melyik az enyém?
– Egyszerű. Jó időben kell jó helyen lenni.
– Egyszerű? Honnan tudhatom, mikor vagyok jó helyen, melyik a jó időpont?
– Ez már Önre van bízva.
– No igen. Valószínűleg ezért is van az, hogy sokan elmennek a Lehetőségeik mellett, mert vagy nem jó helyen vagy nem jó időben vannak. Igyekszem rájönni, hogy nekem mikor és hova kell mennem, nehogy még egyszer lekéssem a találkozót. Köszönöm a tanácsot!
– Igazán nincs mit! Még annyit, hogy a választ saját magában kell keresnie. Csendesítse le az elméjét, figyeljen befelé és a feltett kérdésekre mindig megérkeznek a válaszok, a jelek, az útmutatások. Ezekre kell nagyon-nagyon figyelni!
– Nem lehetek eléggé hálás önnek! Köszönöm! Viszontlátásra!
– Nem várja meg a következő vonatot?
– Nem. Érzem, tudom, hogy itt és most már semmi keresnivalóm nincsen. Csak azért kellett idejönnöm, hogy önnel megismerkedjek és segítsen nekem!
– Na látja! Ez is egy Lehetőség volt! Fog ez menni!
– Viszontlátásra!
– Viszontlátásra!
| Hamberger Sarolta: Az utolsó vonat >