Helyszűke – Kötöttség nélkül
Róth Katalin
Mentelmi jog
(Levél az előzetesből)
Nézzék, én tulajdonképpen ártatlan vagyok. Nem ítélhetnek el a gyilkosságért!
Jó, lehet, hogy előre megfontoltan cselekedtem, de csak az ösztöneim vezéreltek!
És ha alaposan átgondoljuk, az áldozat igenis tisztában volt a helyzetével, önként állt rá a dologra!
Arról nem is beszélve, hogy milyen nehéz gyerekkorom volt! Az anyukám is ezt csinálta apával, és a nagymuter sem volt különb!
Miért akarnak elítélni? Hisz én vagyok az evolúció csodája! 80 millió éve ölöm a férfiakat, mégsem haltunk ki!
Inkább vegyenek rólam példát, kérem szépen! Tudják milyen nehéz felnevelnem a gyerekeimet, gondoskodó apanélkül? Egyedül? A sok éhes száj! Egész nap csak vadászom nekik! Visszafogott életet élek, a gyerekek előtt még soha senkit nem hálóztam be!
Szóval, kérem Önöket, vegyék figyelembe a fenti enyhítő körülményeket, mentsenek fel a büntetésem alól, hiszen a gyilkosságot én csak a faj érdekében követtem el!
Tisztelettel: egy ártatlan Fekete Özvegy
(Levél az előzetesből 2.)
Hát, azt hiszik, hogy jókedvemben csináltam?! Jaj, maguk mind ilyenek! Világ életemben csak a szépet és a jót kerestem. Én mindig csak a családért éltem! Igen, az asszony! Ő vette el az eszem! Állandóan többet és többet akart! Először még elégedett volt otthonos kis fészkünkkel, de aztán kezdett követelőző lenni! Azt mondta, építsek nagyobbat, hisz igazán nem várhatja el tőle senki, hogy egy kis szoba-konyhás lyukban nevelje fel a gyerekeket. Aztán, ahogy mindig építettem hozzá, egyre jobban nőtt a kégli, csinosítani is akarta. Na, az elején még elég volt egy-két szemétből elcsent, kiöregedett karácsonyfadísz, de aztán persze egyre többet akart.
És igen, kérem szépen, nem tudtam ellenállni a polgármester Rolexének! De miért vette le a hülyéje a kerti partin? Huss! Már vittem is! Ám ez valójában nem is lopás, hisz csak az építőanyagra kellett! Megnézhetik, most is ott van, beépítve a fészkembe! Nem kótyavetyéltem el! Nem olyan vagyok én, kérem szépen!
S végre az asszony is boldog! Tudják milyen nehéz manapság jó asszonyra lelni? De én megtaláltam! Ha látnák, milyen büszke most rám! Szerelmes vagyok belé a mai napig! Óh, ahogy a tojásokon tud ülni!
Tehát alázatosan kérem az igen Tisztelt Bíróságot, felmentésemhez járuljon hozzá, s az előzetesből bocsássanak szabadon! Hisz én mindent csak a családért tettem! Akik jelenleg itt meglátogatni nem tudnak, viszont otthon már nagyon várnak!
Tisztelettel: Tolvaj Szarka Ferenc
(Levél az előzetesből 3.)
Tisztelt Bíróság!
Igen, tisztában vagyok vele, mit ír a Biblia, de higgyék el, nem magam miatt tettem, nem önös, csupán közösségi érdek vezérelt. Nyilvános paráznaságért nem ítélhetnek el! Ez kérem már a felvilágosult XXI. század! És különben is, parancsra tettem! Nem az Úr mondá, hogy „sokasodjatok”? Csak az Ő szavát követtem! És Ő is csak a hetedik napon pihent meg! Tettem a dolgom, hétfőtől szombatig! Ne ítéljenek el! Tudják, mekkora teljesítmény ez?
Teszek egy ajánlatom Önöknek! Ha elengednek, lemondok a családi pótlékról is. Költségelszámolást sem nyújtok be, sőt a lakbérdíjat is megoldjuk az asszonnyal saját keretből!
A gyerekeket iskolába nem íratom be, arra sem kell költeniük. Hisz a cipőjüket már régóta fel tudják venni egyedül is!
Tisztelettel: Mezei Nyúl
(Levél az előzetesből 4.)
Tisztelt Adóhatóság!
Nézzék, én tulajdonképpen semmiről nem tehetek! Boldog gyerekkorom volt ugyan, a tesóimmal ott szaladgáltam naphosszat a kertben, de már a szüleim is ebből a mesterségből éltek. Apám rossz példával járt elő, anyám meg mindenben apám mellett állt. Szegénynek soha nem lehetett egy önálló gondolata.
Nézzék, a családunk áldozat! A társadalom áldozata! Amit tettünk, csupán kényszerből tettük. Mi csupán hordozók vagyunk! A termeléssel és a kereskedelemmel más foglalkozott. A jövedéki adóról most hallottam először. Honnan tudhattam volna róla? Hisz apám sem fizetett soha!
Kérem a T. Adóhatóságot a büntetésem elengedésére: Lopó Tök
(Levél az előzetesből 5. )
Nézzék! A halálozások nem miattam történtek! Az áldozatok tudták, mit csinálnak! Miért engem ítélnek el? Hogy 24 óra alatt likvidáltam egy egész családot? Na ne! A fejemre akarják ezt is olvasni?
Az sem igaz, hogy kellettem magam! Csak ott álltam és vártam! Ők akartak mindenáron kikezdeni velem! Mit tehettem volna?
Kérem tehát Önöket, ne büntessenek, hiszen csupán önmagamat adtam. Elég büntetés nekem az, hogy gyerekkoromtól fogva ebben az ocsmány kalapban kell járnom. Nehéz bocskoromról nem is beszélve!
Tisztelettel: Gyilkos Galóca
(Levél az előzetesből 6.)
Én mondom Önöknek, mocskos egy világban élünk! Ezek a mai emberek, kérem, nem gyakorolják a hitet!
Nézzenek meg engem! Nem múlik el óra, hogy ne kulcsolnám imára a kezem! Az alázatosság mindenek felett! Ez az igazi erény!
És még engem vádolnak? Még hogy meggyilkoltam?!
De hisz ott álltam előtte, órákat vártam rá türelmesen, szépen kértem, könyörögtem!
Aztán… jött az ösztön… nem tehetek én arról! Belülről fakadó, mély, zsigeri ösztön! Csak egy rántás volt, egy harapás és kész! Már meg is ettem!
De higgyék el! Fájdalommentesen segítettem át a túlvilágra! És igen, érte is mondtam egy imát! Ebben kérem, rendkívül következetes és megbízható vagyok! Midig úgy csinálom, senkinek nem lehet rá panasza!
Felmentésemért esedezem, tisztelettel: egy hithű Imádkozó Sáska (egyes helyeken egyszerűen csak Ájtatos Manó)