Helyszűke – Éjféli párbeszédek
Válik Sarolta: Úton
– János! Kérem, menjen lassabban!
– De miért, kedves?
– Mert nézni akarom a tájat.
– Minek? Hisz nincs ott semmi érdekes.
– Amikor az előbb átmentünk a hídon, akkor is láttam egy szomorú dolgot.
– Ugyan mi volt az, kedves?
– Nem tudom, de olyan szomorú volt, ott állt a folyóparton.
– Egyedül?
– Igen, magányosan.
– János, hány fok van kinn?
– Talán mínusz tíz, drágám. De nekünk jó, mert benn ülünk a meleg autóban.
– De neki milyen rossz lehet. Ilyen hidegben! Meg se tud mozdulni!
– Mégis hogy nézett ki?
– Hát alul zöld volt, fölül meg egy karika volt rajta.
– Segítsünk neki, János!
– Ugyan drágám, mi lenne velünk, ha minden csatorna tolózárát megvigasztalnánk? Elhitetnénk vele, hogy nincs is rossz dolga!
– De ez olyan szomorú, hogy ilyen sorsok vannak!
| Major János: Éjféli párbeszéd >