Borbáth Péter
Kumaraguru Sumasundram érkezése

Kumaraguru Sumasundram együtt érkezett a kislánnyal. A kislány állát, száját, nyakát pempősre marta valami erős sav, alsó fogsora akkor is látszott, ha becsukta a száját. A kislányt elkülönítették, és a jelöltek által hátrahagyott menedékbe telepítették, Kumaraguru Sumasundramnak pedig el kellett foglalnia pozícióját a nagy teremben.
A terem végében a biztonsági ajtó elé tette le a szőttest, egy kartondoboz tetejére a termoszt. Vacogott, becsukta az apró ablakokat, valami párnaszerű alkalmatosságot keresett, kiment a folyosóra, a kávéautomata mellett frissen szelt lucerna, felkapott egy adagot, begyürkészte a szőttes alá, lefeküdt végre.

Fázott, megpróbálta feljebb tekerni a fűtést, ütögette egy darabig a hőérzékelőt, amíg az el nem kezdett sípolni, akkor inkább a biztonsági ajtó melletti kiszuperált kályhát próbálta beüzemelni. Felhasogatott két asztallapot, néhány dokumentumot gyűrt a fa közé, begyulladt, harsogtak a lángok, de csak épp hogy a kályha körül melegedett föl a levegő.

Reggel arra ébredt, hogy az ajtó folyamatosan nyílik, csapódik, csizmás, bocskoros emberek jönnek befelé, lépnek el a szőttes mellett, az egyik ablakot nyit, a másik leveszi a fűtést, leülnek a gépekhez, szuttyos kabátban ülnek a gépek elé.  

Senkinek nem tűnt fel, egy reggel ott feküdt a nyomtató és az iratmegsemmisítő között, gondosan bebugyolálva papiamentó levelekkel, a csővázas hátizsákon csigák mászkáltak, recsegve ásítozott, hunyorgott, a terembe áramló jelöltek nem sok szót vesztegettek rá, arrább pakolták a hátizsákot, hogy ne legyen útban, kinyitották az ablakot, hogy a penészes szekrényszag kissé feloldódjon, aztán hagyták továbbaludni. Következőleg akkor ébredt föl, amikor a jelöltek egy csoportja cigarettázni indult.

Elvegyült közöttük, néha a hűtőbe bújt, azt is csak sejtették a jelöltek, a hűtőből izzadtságszag, erős férfiszag szüremlett, aztán ugyanazzal az intenzitással maradt el, úgy kellett utánakeresniük, mintha korábban ott se lett volna, savanykás férfiszag emléke.

Később beterelték őket egy kisebb terembe, kettesével csoportosították őket, az első terv alapján gipszkarton-falakkal választották el a párokat, az ajtóban megjelent két dülledt szemű kavicshordó, hogy felhúzzák a falakat, de a második fal elkészülte után, a hirtelen bekövetkezett áramszünetben félbehagyták a falak építését, gyertyafénynél írták alá a munkalapot, és otthagyták a termet.

Négy napig teljes sötétségben ültek a jelöltek, az áramszünet miatt szabadon járhattak ki-be a mágneses ajtókon, de valamiért mindig visszatértek a kijelölt kisteremhez, az egyik nagyobb termetű jelölt vizeletével jelölte meg az ajtó körüli területet, hogy a sötétségben is megtalálják.

Az ötödik napon aztán visszajött a fény, cserregtek, csipogtak a gépek, a jelölteket úton-útfélen megrázta a túltelített áram, a szikrák felserkentették a termet. Mivel a szerverterem beázott, a felügyelet úgy döntött, hogy a két öblös szervergépet bepasszírozzák a kisterembe. Ezáltal megszűnt két szakértői vacok, de a biztonsági előírásoknak megfelelő tárlóhelyre kerültek gépek.

Kiforgatták a gyeptéglákat, agyagos aljukból csimpócák, pajorok ficánkoltak elő, örves, lemezes bogarak spricceltek a bokrok irányába. Aztán úgy hagyták, a gyeptéglák pedánsan egymásra pakolva, a gödör fölé deszkából tákolt átjárót tettek, de a szakértők maximum a bögréket tartották a pallókon, amúgy ott lebzseltek a feltárt, agyagos mezőn.    

A fagy beköszöntével már tele volt a mező a szakértők elhagyott mokaszinjával, törött bögrékkel, a gyeptégladomb tetején néhány vén vacogott, még a darahullás előtt másztak föl oda, bár bizonyos szakértői csoportok szerint nem másztak azok, hanem odaszállították őket, a lényeg, hogy most onnan vinnyognak hajnalonta.