Gergely Tamás: Stockholmi félpercesek

Jézus

Vadmalac munkanélküli volt – idestova fél éve, viszont hazulról eljárt, mintha továbbra is a telepre buszozna – hogy megváltozott státuszát a szomszédok és rokonok ne vegyék észre. Viszont a születésnapját meg kellett ülni, főként hogy kerek évforduló, s hogy neki, ellentétben a Makkos nemegy lakójaval szemben… megmaradt, ugye, a munkája.

– Kitettél magadért – dicsérték a vendégek, mikor már a desszertet is felszolgálták.

– Hát ha ti tudnátok – bosszankodott Vadmalac, de csak magában – ha ti tudnátok, hogy a semmiből… Mint ahogy Jézus öt hallal jóllakatott egy vendégsereget.

Akkor megvilágosodása támadt. Félrevonult vendégeitől, hogy megteremtődjék a kontaktus önmagával, s hátha a fennvalóval is. Így folytatta:

– Lehet, hogy én vagyok Jézus!

Eső közeledett, megdördült az ég. Vadmalac ezt válasznak vette. Nyakát behúzva sandított fel az égre és azt mondta:

– Bocsánat!