Ana Ristović
Mishima

Anya estéről estére olvassa
a Szamuráj technikák kódexét:
minden új reggel a test fehérsége,
melyet felfed
a széttárt fekete kimonó –
a penge hegyét minél mélyebbre
kell mélyeszteni.

Úgy sodortatni a napokkal,
mint a szeppukura mindig kész,
megérintett bőr.

A fejtámasznál a Biblia helyén
Mishima könyve, borítója
hársfadobozra emlékeztet.

Óvatosan kiválasztani belőle a legszomorúbb
igazságot, mintha cseresznyevirág lenne,
mely előtt két kis démon
– az emlékezésé és a felejtésé –
hajlong rituálisan.

Anya estéről estére szamurájtitkokat
fürkész: elalvás előtt
a könyv helyeit tűkkel jelöli meg,
a kioldott copf felhevült tűzhányójáról
lecsusszantakkal.

Csak ő tudja: egy íratlan
törvény szerint
az idő papírmadár-függöny,
csöndben
kell átjutni rajta,
anélkül, hogy meglibbenne
a hamis szavaktól és a fölös lehelettől.

Csupán a kis szárnyak
gyengéd neszét elviselni
a háton.

(Orcsik Roland fordítása)