Duška Vrhovac
A cím keresése

Éjjel-nappal üldöznek a szavak,
nagyok, színesek, hangzatosak,
a mindenre vonatkozók,                                         
hordozói
kimondott                                 
és ki nem mondott vágyaimnak,
támadók és kedvesek,
érthetők és rejtelmesek,
kétszínűek,
s egész furcsák,
csalókák.
Egy új szó kellene most,
lángoló, izzó, éles,                         
mely, mint olvadt aranyfonál
forrna be a jelentésbe,
mélységesen s mindörökre.
Vadászat ez, egy szó után,
melybe aztán beleférne 
a könyvem, béklyóba verten
az összes káosz és sikoly,
véges-végig,
borzongástól a versekig,
vagy még előbbről,
csak egyetlenegy kellene,
tiszta és megfoghatatlan,
úgy tűnik, már érzem, itt van,
itt dörömböl homlokomban,
bent rekedt,
halántékom feszegeti,
álmom űzi messzire,
fejemben csak kavarognak
az étkeknek,
s az utcáknak nevei,
ismerősök, barátaim
nem értik, ugyan minek                           
szólítom őket másvalakinek,
hogyan felejtem el a nevük,                      
elfeledett emlékeim
lázadozva rázzák kezük.
És mindez csak egy szó miatt,
melynek megszállottja lettem,
mert ha röpke pillanatra
elémugrik, nyomban
százfelé osztódik, fenyeget,
mint szakadó eső, hózuhatag,
temető fölött lebegő,             
nehéz, ködös levegő,
jelzi, hogy rámszakad, betemet,
egyetlen szó,
oly vészjósló, mint egy rém,
mintha csak ő maga lenne a kész – ELLENSZEGÜLÉS!

Kovács Jolánka fordítása