Baigaagui Alchoor*
Létfejtő

Hunyorgó magány, téged vártalak,
s hogy itt voltál,
tenyerem őrzi vénülő utadat,
őrizője voltál a mindent elemésztő éjnek,

tétova,
lassú léptek,
ásító kapuk tornáca,
kezdete van a felejtésnek.

A harangok örök mozdulatlanságában
álmodó jelen,
fel-felvillanó gyáva kétségek között
állandósuló, néma gyötrelem.

Törcsi Levente Balázs fordítása

*Baigaagui Alchoor (1977-) mongol költő, drámaíró. A kora gyerekkorában történt események meghatározóak költészetében. Árvaként egy buddhista kolostorban nevelkedett, a szerzetesi rend elhagyását követően tanulmányait Ulánbátorban és Berlinben végezte. Itt ismerkedett meg Heidegger filozófiájával, amely – akárcsak Urjanhaj költészetében – több versében is visszaköszön. Képeiben, motívumsoraiban erősen képviselteti magát a német filozófus. Színdarabokat, kísérleti színdarabokat és filmnovellákat ír.