Pollágh Péter
30 mocska, 33 keresztje

„Ma két vállamról esett le a hó”
_____________Vaderna József

Mattfehér az arcom a pocsolyás linóleumon.
Kihullik mind a harminckét kockacukrom, jaj,
jézusom, helyszínelnek a fejemben, folyik az
orrom; a 30 mocska összekent rendesen,
de a vér maradt a szirénakék verőérben,
nem vettem ki, nem tettem csatornavízzé.
Befelé robbant csak a depressziókapszula.

Vagy csak roppant, fröccsent, mindegy:
áramlott körbe évekig a vérben,
míg a 33 keresztjére fölértem.

33 kereszt: mint egy mozifilm,
mire pereccel elcipeltelek. Emlékszel?
Ülök a sérelem-kereveten,
a vörös, bunkó karfás zsöllyében,
a pormacskákat hajkurászom,
semmi jóval nem áltat a depresszió,
mindenen ott ül a látszat.

Mégis eljött aztán a reggel, és kiszólt:
Túl sokáig ültél a homály székén, miszter,
de nincs mit tenni: fényre fogsz derülni,
s a csillapítók majd csillapítják a tengert.

Legók lötyögnek bennem,
cukorformák, játékszínek.
Legók régi évekhez,
és most te, rózsaszín reggel,
törhetsz egy darabot, hogy
szájadban elvigyed: téglának,
gallynak – űrbéli fészeknek.