Radivoj Šajtinac
Elárvult tanya

a kenyér elporlott, megkövült a víz
a galambszaros akácfabútorokon lágy utakat vésve kanyarog
a zavaros bundapálinka, szinte fortyog

a szétnyűtt parasztkosár meglazult, piros vesszőiből
a gyermekkor ördöge vonít irgalmatlanul, dől
a levegőből a romlott szépség, a sóhajok szaga, barátaim
végtagjai, ördögök, rágcsálók és rokonok angyalai
lengenek kísértetiesen, pókhálók foglyai

ám ereszkedik már fentről, mint ezüsttrikós legény
a cirkusz trapézkötelén
a rézpók, kékkőoldattól csillog páncélja,
földet ér, száját nagyra nyitja, durva
szitkait rám zúdítja, egérszeme villog, s vijjog,
rothadsz már, rothadsz, némán és kedvesen, penészesen,
remegések és régi képek ócska aprópénzek

megingott az egyenesség, meglágyult a gerinc
lepke nincs,
szárnyatlan lárva sincs
lógnak a padláson a nyári szánkók
kocsisok nincsenek, te lehetsz már csak az
csak lennél, ígérnél bármit,
meg tudnálak enni, csak árnyékod lenne itt
túl sokat láttál, hiába

Kovács Jolánka fordítása