Radivoj Šajtinac
Megszólal a hal

Megtanítalak én a végső lemondásra
Hogy könnyebben lélegezz
Egyetlen belégzés naponta
S már üdén és éhesen ébredsz reggel
Mintha a valóság egészet alkotna a képzelettel

Árnyak és fények alatt
Oszlopok alatt lesz majd menedéked
Derűs vagy letört arccal
Merülsz a mélybe hol nincsenek ajtók sem jelek
Ahol ami nyitott egyenlő lesz a zárttal
A néma, előre elrendelt
Szabadságban senki sem szólít majd neveden
Itt csöndsivatag és mérgezett béke pihen
Ez a világ valóban ilyen

Szikrázó magocska hintáz ezüstszálon
Messziről a fényét ontja
Ezüstszál-suttogás fonálhullámon át
A hang Istené, ki fénylő, hallgatag
Akár te magad,
Kérdéseid és válaszaim
Az utak melyek reád várnak
Csapdák melyek örökbe fogadnának

Kovács Jolánka fordítása