Berecz Péter Áron
Kanalak, kések, villák

Kanyargós polcokon végig,
mosolygós barbie-babák,
színfoltos a ruhájuk,
szőkék ők, vörösek, feketék és barnák.
Szájuk piros vagy rózsaszín,
szemük a merev semmiség,
arcuk álmodó, hideg sín,
nekem címzett boríték.
Halkan lépj, mert alszanak,
nyugodtan ők, az aljasak,
a végtelen fejek, a túlérett ringlók,
elvesztek régen, sok mihaszna ringyók.
Piszkos a lábuk,
nincs meg a ruhájuk,
meztelenné lett árulásuk.
Tudom, lehettem volna én is az ő
barbie babájuk.