Csendes Toll
Tíz éve működő vulkán Zentán
CsT útijegyzeteiből

füst és szivargyújtó Ha egy nap törzsfőnökként ébredsz, tudnod kell, hogy eddig csupán aludtál, törzsfőnöknek csak születni lehet, legfeljebb egy adott ideig nem annak hívnak. Ha egy nap törzsfőnökként ébredsz fel, és látod előre, milyen nehéz és szépséges napok következnek, tudhatod, hogy ez nem felsőbb tudás, csupán a tapasztalatod, annak az útnak a tapasztalata, ahogy törzsfőnök lettél. Összeállítod az egyik legjobb csapatot fiatal harcosokból és állandó fegyvertársadból, aztán vágta. Nem egyenesen Zentáig, mivel egy harcost még felvesztek Kecskeméten, aztán tényleg irány. Az indulásnál okoz némi bonyodalmat a navigálás mikéntje, szájhagyomány útján vagy a Csilla nevű/hangú GPS-szel történjen-e a dolog. A legbiztosabb, ha az indán nem bízza magát teljesen a fehér ember trükkös technikáira, hanem igyekszik képben lenni nélküle is. Ebből igazán nem lehet nagy baj. Nem is lesz, egy kis külvárosnézés Kecskeméten, bolyongás a CsT számára szimpatikus, a többiek számára ijeztő tanyavilág szélén. Némi izgalmat inkább okoz a Lóerőtulajdonos Gaba számára, hogy a szivargyújtó beragad még induláskor, abba kéne csatlakoztatni a GPS-t, de megoldják. Sőt, néhány óra erejéig a poénkodás tárgya is megvan, a beragadt szivargyújtó és a rengeteg füstjel az úton, út közben. Ha egy nap elindulsz a törzsed harcosaival megünnepelni egy működő vulkánt, ne lepődj meg, ha egyszer csak a zEtnán találod magad. A kráter peremén lehet ücsörögni egy kicsit, ha éppen egy pékség terasza is, letesztelve a helyi söröket, és állást foglalni Jelen kontra Lav ügyben, vagyis hangolódni az esti bevetésre. Haditanácsot tartani egy klasszikus kisvendéglőben, mi is legyen a stratégia, nem mintha komolyabban kéne egyeztetni, a lényeg, hogy viszonylag rövidek, meggyőzőek, és/de informatívak is legyenek. CsT fölkérte Mezei Szilárdot, segítsen nekik ebben, alapozza meg a hangulatot a Szabados-emlékszám bemutatatásához brácsa-játékával. Szilárd Szabados-tanítvány, nem esik nehezére, utólag kiderül, remek ötlet volt megfűzni. És a harcosok is remekül küzdöttek egyfajta öntudatlan transzban, CsT igazán büszke rájuk. Zsebre rakott jó néhány dicséretet remek társválasztásai miatt. Nem mintha nem tudta volna, ha valamiért, ezért vállalta a törzsfőnökséget minden egyéb kellemetlenség ellenére, hogy amúgy is nyíltan vállalt közvetítő szerepe kiteljesedhessen. És miután számos más törzs is bemutatkozott, jött az éjszakai koncert és vacsora egy remek helyen, a Mojoban. Tizenegykor mesés csülköt enni remek zene mellett, csapolt helyi sörrel öntözni és vágnivaló cigifüstben ülni egészen szertartásos dolog, bármilyen hihetetlenül hangzik is. Még ha Gabát, a legfiatalabb harcost a ruharáncokba ragadó csülökszag zavarja is. CsT-nek sikerül egészen fél ötig ismerkednie a hellyel, és régi zentai indián barátaival beszélgetni, igaz a végén ő fogja könyörgőre, hogy hagyják abba, folyatassák néhány óra szünet múlva, hiszen folytatódik tovább a tizedik szülinapját ünneplő zEtna fesztivál programja.

mestertaxi és villanypisi Ott kell lenniük mindenképpen Csendes Tolléknak a reggel kilencre meghirdetett folyóirat-konferencián, róluk van szó, a törzsi fejlődés lehetőségéről, a jövőről. Persze, sok újat nem lehet mondani azok számára, akik benne vannak nyakig a szerkesztésben, nyomtatott és online verzióban. Dilemmákat lehet vázolni, felvetni, ami roppant fárasztó dolog, de bírni kell. Ha aludt volna CsT, akkor se tartaná magát jobban, ez a fáradt vigaszság. Aztán gyors ebéd, és Csendes Toll taxizik is már Palics felé, hogy meglátogassa mesterét, aki - roppant büszkén, a fesztivál számlájára - maga hozta össze ezt a találkozót. Nem mintha a kortalan mester nem készült volna aznap este a zEtna tetejére, ahol a róla szóló Ex -különszámot mutatták be, ő valami mást szeretett volna mutatni Csendes Tollnak. Kérte, egyedül menjen. Néhány hónapja telefonált már, hogy várja… Ugyanis. Ha valaki annyit foglalkozik esszéiben képzőművészettel, mint Tolnai Ottó, akkor előbb-utóbb maga is kedvet kap ehhez a tevékenységhez. Így volt ezzel Ottó is, jó ideje simogatja már képszerű műveit, de mint mindenkinek, számára is fontos, hogy legyen kinek megmutatni. Így lett kiválasztott CsT is, Krasznahorkai és Lábass Endre után. Sajnos a képekről, rajzokról, kalligráfiákról és kollázsokról nehéz beszélni, az egész egy beavatás inkább, amikor a mester beengedi tanítványát legbelső szobájába. CsT nagyon élvezte az egyszemélyes tárlatvezetést. A mester maga úgy jellemezte tevékenységét, hogy mindez irodalmon túl és képzőművészeten innen történik. Ami hihetetlenül pontos és szerény megközelítés. A kisházba menet, ahol a kollázsok és ideogrammák lapultak dossziészámra, nem találta a kulcsot, ami kiderült, hogy a nadrágzsebében lapult. Ahogy CsT előtt lépkedett óvatosan, hiszen új, divatos cipője feltörte a lábát, mégis visszavette, betörni, azt mormogta a kulcs-ügy kapcsán, hogy öregszem, öregszem, majd megállt és visszafordult, s azt mondta, egy fenét: megöregedtem. Ezen persze jót vigyorogtak mindketten. Amíg az ember észreveszi ezt, és tudja, nincs baj, vigasztalta CsT. Az idő viszont múlik, és indulni kell vissza Zentára a Homokvár előtt dekkoló taxival. Még egy lehetőség, hogy út közben tovább beszélgessenek. Aztán a mester estje mint mindig, remek volt. Azt csinálja, amit nagyon tud, mesél és kápráztat. Ám ez az est is, meg utána még egy kultúrprogram, véget ér, és egészen korán, tíz körül sikerül vacsorázni, aztán folytatódik a diskurzus, valahogy bírják még mindannyian, fél egykor a helyettes törzsfőnök dől ki először, a fiatalok lendületben, ismét mennének, mennek vissza a Mojóba, CsT is ígéri magát, indul, de Beszédes Pista Nagyfőnök és főszervező könyvet ígér neki a csomagtartóból, ahonnan dobozos sörök is előkerülnek, beszélgetnek hát két másik törzsbeli harcossal, ismét végeérhetetlennek tűnik az éjszaka. CsT szerencséjére pisilnie kéne, de nem akar felmászni rossz térdével az ötödik emeletre, a sötét parkoló szélén, a hátsó épület sarkán szeretne könnyíteni magán, de ahogy készülődik, hatalmas fényáradat zúdul rá, óriási reflektorok fényében áll, mint egy bénult bogár, mire leesik neki, hogy a fényérzékelő kapcsolt be. Felhasználva ezt a bénultságot, váratlan ötlettől vezérelve mégis felsántikált az ötödikre, befeküdt a lánykollégiumi emeletes ágy aljába és reggelig aludt, nem hallotta, fiatal harcosa, Mahbija hajnali osonását sem.

csonka- és sárgakéz Ha egy nap törzsfőnökként arra ébredsz, hogy de jó lenne még aludni egyet, hiszen a két napos nyári verőfény eltűnt, igazi szürke ködszitálós november közepi reggel van, fölkel hát. Csendes Tollnak, ha már megbeszélték a törzzsel, hogy időben indulnak és még egy másik, szegedi törzsfőnököt is be kell préselniük maguk közé, lépnie kell, cselekedni. A harcosok alszanak még, CsT zuhanyzik a közös, két szoba közti pici fürdőben, fogat mos, vagyis zörög, ébreszt. Lassan föltámadnak a harcosok rövid álmaikból, becuccolnak, megreggeliznek, de az orcsikok főnökét nem találják, elindulnak hát a piacra elkölteni a honoráriumot. Nagyjából sikerül, újabb tanulság születik, ha sokat apáskodsz valaki fölött, azzá válsz. Ugyanis Zo Lee főnökhelyettest Gaba harcos apjának nézik a boltban, és CsT csendesen mosolyog magában, odafelé végig ugratta és szeretettelien piszkálta egymást a két indián. És íme a látható eredmény, a pénztáros lány apa-fiú duónak nézi őket, ami igazán megható, hiába próbálják durvább humorra fordítani az érintettek. Még egy kis sajtot is beszereznek, az orcsik főnök is föltűnik közben, ő már végzett a vásárlással, tippeket ad, mivel régen ezen a vadászterületen élt, ott született a közelben. És már száguld is alattuk az út, az első élmény a Csalogány csárda, ami odafelé is ugyanott volt, csak közben lezajlott egy Tolnai Ottó-est, amelyen a mester hosszan áriázott a Csalogányról, lévén az Ex -számban Ladányi Pista is hosszú tanulmányt szentelt e metaforikus Tolnai-helynek. Az autózás, az utazás, mint mindig megváltoztatja az időt, a következő pillanat már a határ, ahol várni kell, hosszú sorok, lassú mozdulások. Egy ilyen mozdulatlanságban a semmiből koldusgyerekek bukkannak elő és az autók körül támolyogva pénzt kunyerálnak. CsT-ék azt hiszik jót tesznek, ha a maradék visszaváltatlan aprót odaadják. Az első legszemfülesebb elviszi a nagyobb összeget, mire még páran odajönnek. A csonkakezű kisfiú meglévő két ujjával maszálja az ablakot és könyörög, erre valamit még összekaparnak, mire kiakad, csak ennyi? De ott kering még, a sor meg áll, egy kislány is előkerül, mindkét keze csonka, hiányoznak a kézfejei. Az orcsik főnök előadja elmélettét, hogy szerinte a szülők csinálták már születéskor, hogy a gyerek kolduláskor még nagyobb szánalmat ébresszen. Aztán szerencsére megindul a sor, de az élmény hazáig elkíséri őket. Csendben ülnek a rezervátumig. Csak a sárga nyárfalevelek bíztatják őket az út mentén végig. A többi fa levele már lehullott, alszik, várja a feltámadást. Lehet, hogy a csend csak CsT számára ül, mindkét hallókészülékében lemerült az elem, miként a törzsfőnök maga is eléggé. Nem csendben, süketen ül tehát CsT, s néz kifelé magából, nézi a sárga kezű fákat, ahogy integetnek elsuhanóban.