Mészáros Anikó
Metszetek

Forró vízcseppek kopognak csípőcsontomon. Ölelő matracom álmosan sóhajt. Combjaink között fekete zománckép árulkodik. Lábujjaink szappanhabos tánca levendula emléknyomatot hagy a párás tejüvegen.

Te vagy a legjobb barátom! – szuszogom a felemelkedő mellkaspárnára, majd a lefolyóba ereszkedünk egy kósza törölközőbolyhon. 

– A szempilládon himbálóztam.
– Azonnal kiszimatoltalak a többiek közül.
– Nem tudtam ki vagy, és mit akarsz.
– A hajadból őszillat áradt.
– Vihogva nyomtam a kezedbe egy szerencsegesztenyét.
– Mindenki köréd gyűlt, hogy mosolyodban melegedjen.
– Akkor találkoztam először P.-vel.
– Akkor találkoztál először P.-vel.
– Vodkanarancsot szorongattam.
– Vörösen izzott az a komisz sálad, amelyiket egy reggel körömcsipesszel feszítettem le rólad.
– Táncolni akartam, de néhány rasztafonat gubancolódott tincseim közé.
– Aztán egy idegen vállra szenderedtél. 

– Télen mézet csöpögtettem a forralt borodba.
– A karácsonyi kókuszgolyódból féltálnyit behabzsoltam.
– Lángoló italt is öntöttem mellé, a kockacukrot otthon felejtettem. 
– Szúrósan nézted, ahogy csak azért is üvegből nyelem az abszintot.
– Három kör után szárnyam nőtt.
– A zöld tündérek királynője voltál.
– P. ágyában ébredtem.
– Csókolózó hippibőrbe bújtatok P.-vel, miközben kiviből faragtam pipát.
– A frissen meszelt falról vörösbor csordogált.
– Vitamindús füstöt eregettél a falon lógó szellemek orra alá. 

– A Léghajó Klubban finom koktélt kevertek.
– Amíg a tömeggel sodródtam valaki, levett a lábadról.
– Egy hete még P. kezét fogtam a vár udvarán.
– Egy hete még P. keze markolt a seggedbe.
– Azt a valakit, aki a karomon zongorázott, akárkire felcseréltem fél órán belül.
– Később a színesbőrű zenész hotelszobájába invitált.
– Kacagva riszáltam magam a zenekar lábai elé.
– Kezet csókoltattál vele, s már másra vágytál.
– A szájharmonikás csak nekem játszott.
– Nevetésed az emeleten is csilingelt. 

– Legutóbb rabló jelmezben láttalak.
– Mikor a konyhába léptem, lavórban kavartad a bloody maryt.
– Alig találtalak az ütemre ringatózó álarcok között.
– Túl sok borsot szórtál bele.
– A teamécsesek halvány fényében eltévesztettelek.
– Hamar a fejedbe szállt, néhány áttetsző korttyal együtt.
– Az erkélyen egy vámpír nem hagyott bennem levegőt.
– Az én lábaimmal jártál.
– Valahol elhagytam a cipőmet.
– Azt mondtad, szeretsz.
– Azt mondtam, szeretlek.
– Két karolkozó dobókockát rajzoltam púderes homlokodra. 

– Amikor visszajöttél, még jobban hiányoztál.
– Amikor visszajöttem, csak néztelek.
– Rumos kólát szolgáltam fel tulipános fazékban.
– Megőrjített a kivillanó melltartópántod.
– Gitárszóra daloltam neked.
– Medvesajtot csúsztattam a blúzodba.
– Azt az édes löttyöt már ott kellett volna hagynom.
– Ajkaimmal szaladtam a dekoltázsodba.
– Később kamerák előtt csókoltál szájon.
– A szúrós borostámra panaszkodtál.
– Édesen szúrt a sajtos borostád. 

Valahol vécétető csattan. A tükrös polc beleremeg. Rézlábakon egyensúlyozó porcelán ágyunk nyomot hagy térdemen.

– Te vagy a legjobb barátom! – lehelem egy tricepszre.
– Akkor csókolj meg újra! – hörög fel a válasz.

Egy kicsit még ellenkezem.