Wilhelm József
Idősödő édesanyám

Gondolataid egyre töpörödnek:
a semmivé válás köré,
miközben
elszivárognak lépteid, mozdulataid,
bár ott ködlik bennük
a valamikori…
mind nyughatatlanabb a bizonytalanság,
méltatlanul elcsipked:
téged,
engem,
gyötrő üresség sejtések fájdítanak,
a gyanútlan pillanatok szinte elhelyezhetetlenek,
mert az aggódás,
a szorongás már lefutott a lábunkba
és gyökeret vert.