Antalovics Péter
(formagyakorlat)

most az van, ami nincs.
most az nincs, ami lenne.
most van egy nap az égen,
ezt látom éjjelente.
most az van, ami látszik.
most látszik, ami nincs.
most bárhova képzellek,
még karcsú árnyékod sincs.
most kell nekem egy játék,
hogy lefoglaljam magam,
most úgy döntöttem, leszek
saját üres szavam.
most nem kell semmi béke,
hiába írsz rám fészen.
most nem haragszom magamra,
nem haragszom egészen.
most azt írod, hogy galamb,
most elolvasom tényleg,
de válaszolni még nem
tudok neked, értsd meg.
most érzek egy kis pátoszt,
hisz úgy vagyunk, hogy mégsem,
de félreteszem szívemet,
hogy neved be ne véssem.
most felvillan a kék fény,
de hangod rég elvettem,
most nézd végre te az üres
ablakot helyettem.
most kattintok, mit írtál,
persze nem írok vissza,
mert így izgalmas a játék,
és nem jó, ami tiszta.
most van egy nap az égen,
ezt mindig látom éjjel,
te feküdj tovább mellettem,
én játszom majd a fénnyel.