Berecz Péter Áron
Könyvek

1

Szanaszét hever
felfeslett bőröd illata,
barna tincseid az égnek
meredve, tűvé hegyezve,
akár egy fakírágy,

2

könnybe sírva oldódik
a kínlódó értelmed,
felemelve gyémánt
szembogarad esti leáldozásait,

3

fagyott csempéken szappanos
lábnyomod, nekem ez a Hold,

4

halk trombitaszó fakaszt erdőt
szoknyád medre nyomán,
s kabócadal zengi be minden
év nyarán,

5

gyűrött párnákban, igaz arcod
lenyomata,

6

reggeli dohányom illata, hamvas,
párás tájaiddal ébred,

7

egy mankós, fogyatékos délibábot
képzelve elébed,

8

és odakinn a hömpölygő szívtelenek
falják egymást életre, halálra,

9

és idebenn tűzként ragyogsz,
meglátod mennyien gyűlünk majd köréd,

10

és kígyóként marjuk magunkat,
csak ne legyen hideg, csak ne
legyen sötét,

11

úgy hullunk majd vissza, mint
Sziszüphosz köve,

12

apró cserépdarabok vagyunk,
ugyanott félbetörve