Kántor Zsolt
Lágy szövegrész

Lét-tinta ömlik.
Kék buborék-sziporka.
Önnön fundamentumát az ész lebontja.

Dübörög egy-két fűthetetlen dilemma.
„Mily nemzetietlen a hideg ma!”

Egy szó fészkelődik: keserédes.
Véres a hóval töltött rétes.

És ki-ki nyeli, amit elszenvedett.
S elengedi, ha kap vérszemet!
Elintézi a tényeket, mint érveket.
A kritikába rakja át a fékeket.

Lehúz, középszerűvé zülleszt és félremegy.

Makettje lesz a vers a testté lett egésznek?
Felesel vele a szél, az oxigén, a fészek.

Elszáll a rontás, tűnik sok fiókba fúlt lista.