Wilhelm József
Embermódon

Nem tudok szólni:
teli a szám levegővel,
a világ csontkemény szavai
pöcökként a szájpadlásom feszítik.

Nem tudok nézni:
teli a szemem valószínűtlenséggel,
a belém szúrt látványok ezernyi sebéből
vastagon ömlik az élet éle.

Nem tudok hazudni
teli torokból: csupáncsak kínosan kicsinyes
füllentésekkel bélelem
a végtelenbe való menetelésem.

Nem tudok mosolyogni:
teli van ólmos vonaglásokkal az arcom,
mert álmodozásaim megölték
a mesék imbolygó, finom rezgéseit.

Nem tudok szomorkodni:
teli van vérszegény görcsökkel az ajkam,
a ránkpúpozott közhelyek
önelégült dáridóitól.

Nem tudok szitkozódni:
bár teli van a hócipőm
öreganyád térde-kalácsával,
és az anyád is vót lány!