Wilhelm József
Nyilatkozat

A lelkünk csücskén
összegömbölyödő szavak ringatnak
lézengő alaktalanságok felé,
egy üres katlan alján megkoppan az idő,
zsémbel,
tobzódik,
megelevenedve csavarint egyet a képtelenségeken,
hol meg sanyargatóan mozdulatlanná döbben:
ismeretlenné ülepedik
a megszokott,
kibillen révetegségéből a rettenetes,
éktelenkedik,
belerondít
a négyszögletes kerekség
egymásba folyó árnyalataiba,
ahol tiszta gondolatok nyugtatgathatnának,
de a vérvörös bizonytalanság folytonosan belőlünk lakmározik,
kínos fondorlatok gazsulálnak,
elakasztva lépteinket,
ám az élet csökönyösen csodálatos!
omlós habcsókokkal veszteget,
és vidáman elképesztőeket szellent
a kétség zilált arcába.