Gergely Tamás
Zenta FC

Sommar

Van a svéd rádiónak egy igen népszerű műsora, a Sommar , ami, ugye, magyarul Nyár lenne. Ilyen egyszerű, ám funkcionális a svéd lélek. Ebben a Sommar ban az utóbbi évben fennforgó személyiségek beszélnek önmagukról, két perc szöveg, ugyanannyi zene, majd újabb és újabb szöveg-zene-blokk, legtöbbször a mesélő maga válogatja meg a dalokat. Abból is megismerszik az illető lelke, világa. Elképzeltem pár évvel ezelőtt, hogy amennyiben engem kérnének fel, készíteném el a magam műsorát, én nem elégednék meg egyetlen dallal, hanem párhuzamosan futtatnám Viszockijt például Janis Joplinnal, fájdalom a sztereo egyik csatornáján, zokogás a másikon. Közben beszélnék: párhuzamosan a párhuzamos zenével.

Ujjongtam az ötletemnek, sejtettem, hogy úgysem engednék kivitelezni, túl modern, de hogy milyen friss az agyam, dicsértem, miket ki nem talál… Aztán most olvasom a Lira friss számában, hogy a hatvanas években a New York-i WBAI-FM-ben egy Bob Fass nevű úriember már megvalósította, amit én csak megálmodtam: Lyndon B Johnson hangját keverte Tymothy Leary drogguruéval, a vietnami háború híreit Paul Simon angyalhangjával, ésígytovább.

Na jó, én hatvanban nem New Yorkban éltem, hanem a brassói Traktor negyedben kémleltem az eget, hátha egy szovjet szputyikot felfedezek rajta. Időben is, térben is (úgy értem: geopolitikaig) lekéstem erről a mixelt megoldásról. Most pedig úgy érzem magam, mint akit megloptak, ráadásul ha 2014-ben megcsinálnám, plagizálással vádolnának. De hát ki? Bibi Rödöö, aki a Sommart szerkeszti, nem telefonált, nem is fog...

Az én Párizsom

Van egy „kitaposott” fényképem, magam készítettem, rajta nem egyéb látható, mint a stockholmi csillagvizsgáló-domb nyulainak az ösvényrendszere, egyfajta porcsillag: addig szaladgáltak azokon a nyulak, míg láthatóvá nem lett. Az ősoduról van szó, mára már tele van odukkal az egész domboldal. Viszont ilyen „csillag” csak egy akad. Én szépnek találom, még a szabálytalanságát is kedvelem, talán mert tudom, hogyan jött létre – a szemem láttára, s a nyulak kedvesek.

Azonkívül meg emlékeztet engem valamire. A bukaresti szerkesztőségben volt egy óriásposzter, legalábbis egy időben. Főszerkesztőm nem sokkal korábban járt Párizsban, ő tette ki, a Diadalívet ábrázolja az alóla kiinduló sugár utakkal. Impozáns látvány, főként felülről ábrázolva. Kissé különös volt számomra, hogy a kommunista világban egy „mozgalmi” lap főszerkesztője a kapitalista világ egyik építészeti csodájának ilyen megtisztelő figyelmet szentel – ez, ugye, a diktatúra Bukarestje, nem Tito világias Belgrádja –, de hát ők küldték ki, a lapot birtokoló, vezető, ellenőrző szövetség. Egyfajta elismerés volt részükről, hogy főszerkesztőnk az általuk megkívánt szellemben főszerkeszt, s akkor meg nem tévedhet…

Én nem jártam még Párizsban, az én koordinátáim extremitásai a Fekete-tenger-i Mangália meg kultúr-Esztergom voltak, úgyhogy a kép megkapott, s bár főnökömet nem irigyeltem a kiküldetésért, úgy értem: én azokkal úgysem utaztam volna szívesen, akikkel ő utazott, s franciául se kínlódtam volna végig ki tudja, milyen konferenciát, ám a kép, mondom, bevésődött a… tudatomba, a szívembe. Azt a fotót bámulva döntöttem el, hogy oda elzarándokolok. Ha másképp nem, elhagyom munkahelyem, a bukaresti betonbunkert, amit újságíró palotának becéztek, örökre…  

Conifa World Football Club

Június 8-án ért véget a 2014-es futball-világbajnokság. Az alternatív, az idén a svédországi Östersundban megrendezett. A Countea de Nissa nyerte meg a tornát, nem könnyen, a döntőben tizenegyesekkel győzte le a Man szigeti Ellan Vanint...

A ConIFA teljes neve Confederation for Independent Football Associations, egyelőre 22 egyesület a tagja Európából, Afrikából és Ázsiából, olyan tartományokból, amelyek a FIFA által szervezett világbajnokságban nem vesznek részt. Idén a következő csapatok versenyeztek: Abházia, Aramean Suryoye, Darfur United, Isle of Man, Kurdisztán, Occitánia, Nagorno Karabach, Nizza, Padánia, Sápmi (Lappföld), Délosszécia, Tamil Eelam.

Szerző eljátszik a gondolattal: ilyen alapon akár a Székelyföld is benevezhetne. Ha lenne egy labdarúgó szövetsége meg egy csapata. Nemcsak hoki… Ha Székelyudvarhely és Csíkszereda összeállna és HARGITA néven összehozna egy amatőrcsapatot… Vagy a Vajdaság egy ZENTA FC-t. Vagy az Őrség egy PITYERSZER nevűt, csakis azért, hogy törjön bele a tudósítók nyelve, amikor kiejtik a döntősök  nevét. „Pitj”…, „Pitür”…„Piszty”… „Píszer”… Mert a mérkőzésekről felvétel készül, amit a világ több országában sugároznak, még reklámnak sem utolsó… Halljátok, kisebbség?