Szalai Andor
Ezüst 2
Szia, Anna!
Apu tegnap este (már elmúlt éjfél, tudod, magyaráztam neked, hogy ilyenkor már holnap van), amikor kiment cigizni, intett nekem, hogy jöjjek ki, és csendesen mondta, hogy majd amikor elmegy a barátnőjével aludni (azaz amikor magukra csukják az ajtót), vigyem be a szobába a telefonját, és ha Zoli elalszik, írjak neked e-mailt. Biztos észrevette, hogy amikor tegnap beszéltünk, meg láttuk egymást, volt, amit nem akartunk elmondani, mert sokan hallották.
Anna, ne mondd Zolinak, hogy „kabbe, te kis köcsög”, ha legközelebb odajön, amikor beszélgetünk, majd elhívja apu barátnője, vagy szól majd apu neki, hogy most mi beszélgetünk, és hagyjon békén. Tudod, így van ez akkor is, amikor játszani akarok Tibivel, vagy csak mutat egy videót, odajön, és addig nyekereg, amíg ott nem hagyom a gépet, meg szól az anyjának, és akkor, ahogy látom, apa sem akar rászólni. Írj inkább nekem, válaszolj! Apa nem tudja ideadni a telefonját, mert akkor szerintem baj lenne abból, hogy a barátnője nem éri el a munkahelyén, de majd elolvasom így éjszaka, míg Zoli horkol, és úgysem bírok aludni. Írd meg nekem, milyenek ott a spanok, meg mivel játszanak, neked ott van anyu gépe, biztos használhatod, írd meg, hogy szép-e az a város, hová szoktatok járni, meg fényképezzél is. Én nem szoktam fényképezni, csak apu, vannak is fényképei a faluról, de azok ott vannak azon a gépen, amit a barátnője meg ők használnak, a laptopján nem találom, meg nem is akarok keresgetni rajta, ha a régi képeinket nézem, nemcsak Zoli, hanem apu barátnője is odajön, észre se veszem, én meg utálom, ha a képeinket nézi. Mutass inkább te képeket, te küldjed, én ritkábban használom apu gépét, de a telefonján meg tudom nézni a leveleket, mint ahogy ő is megnézi őket, ha nem látja senki, bár Tibi nem köpné be biztos, ha téged nézegetne a telefonján. Ő egyébként jó arc, jókat viccel, csak keveset tudok vele lógni, mert más városba jár suliba, később ér haza, hétvégén meg délutánig alszik, aztán meg játszik, vagy elmegy a haverjaihoz, és nem mehetek vele, mert kicsi vagyok ahhoz, amit néznek, meg amilyenek játszanak, pedig szerintem nem. Nézed még a nyomozós sorozatokat, meg a kórboncnokot? Szerintem biztos, anyu megengedi neked. Én rajzfilmeket nézek, mint régen, amikor kicsik voltunk, és korán kell lefeküdnöm, pedig még mindig nem tudok elaludni tizenegy előtt, amikor az a dokis sorozat fejeződött. Filmeket nem szeretek nézni, mert Zoli nem tud csendben maradni. Hiába jó arc apu barátnője, nem szeretem, amikor hozzábújik. Egyébként nem boszorkány, velem nagyon rendes meg kedves, szokott anyuról is kérdezni. Anyu későn szokott hazaérni? Neki tényleg nincs pasija? Apu barátnője azt mondta, hogy tuti van neki, csak titkolja, pedig én tudom, hogy anyu nem hazudna nekem senki kedvéért, tehát szerintem ketten vagytok, és akkor az jó buli nektek. Nem mesélted, hogy megvettétek-e a tengerimalacot, meg hogy mikor lesz végre macskátok, nem baj, Anna, ha nem lesz olyan, mint a Gazsi. Hiába kérdezed, hogy mi történt vele, a kutyákkal, amikor azok a bácsik jöttek, és mondták, hogy költözni kell, nem vihettük el őket, és nincs is kitől megkérdeznem, mi lett a házzal, apu csak annyit mond, hogy elvette a bank, és nem tudja, hogy azok, akiké lett végül, mit csináltak vele, meg a cuccokkal sem, amelyeket apu sem tudott elhozni, mert nem volt kocsija. A számítógéped itt van, és már nem ezüst, mert az oldallapja a házban maradt, és csak azzal lenne olyan, mint régen. Emlékszel az irodára, ahonnan elhoztuk? Meg a szombatokra, amikor ott játszottunk ketten a gépekkel a nagy irodában, míg anyu dolgozott, meg apu is ott bent? Megvannak még a rajzok, amiket akkor, abban a nagy fekete irodában rajzoltál a gépen, míg kicsi voltál, és apu laptopján vannak, majd megkérem, hogy másolja ide a telefonjára, ezt rajtam kívül senki sem bántja, és ilyenkor nálam lehet, ha Zoli nem ébred fel, és nem jön ide, hogy mit csinálok, mutassam neki is. Ne mondj róla semmi rosszat, akkor nem tudunk tovább beszélgetni, azonnal megy árulkodni, Tibire, rám is, meg apura is...
Nekünk sincs medencénk, nincs pénz rá, apu azt mondja, továbbra is levonnak a fizetéséből, pedig a házunk már nincs meg, nem értem én sem, hogy lehet ez. Anna, én nem hiszem, hogy anyu vissza tudja vásárolni a házat, bármekkora is a fizetése, ott mások laknak, apu is mondta. Úgysem lakhatnak már a kutyák a hátsó részben, és én se fogok, pedig emlékszel, megbeszéltük, hogy apuval megcsináljuk, te is segítesz meszelni. Lesz majd másik házunk, amikor hazajöttök, és majd elég nagy leszek, hogy én is veletek tudjak lakni. Ne kérdezd folyton aput, hogy mikor lakhatunk majd együtt, meg azt, hogy hiányzol-e neki. Néha mögé lopózom, amikor cigizik, és nála van a telefonja, és látom, hogy a képeidet nézi, amit anyu küld nekünk, de amikor meghallja a lépteket, felriad, megdörzsöli a szemeit, és amikor meglát, ideadja a telefont, hogy vigyem be tölteni. Ilyenkor gyorsan megnézem a képet, lezárom a képernyőt, és csak zsebre vágom a telefont, ne lássa senki. Valamiért nem szabad a képeiteket nézni, én sem értem miért, nem is mondta senki, de tudom. Kérdezted, hogy mi van Sanyival, nem tudom, néha találkoztunk a neten, és amikor játszottunk, ismét olyan volt, mint régen, építettünk együtt, aztán odajött Zoli is, és Sanyi elküldte a picsába, azóta én sem játszhatok vele a neten. Ezért írom, hogy vigyázz, mit beszélsz, mert félek, hogy te is le leszel tiltva, a múltkor is apunak magyarázkodni kellett a „kabbe” miatt, amit mondtál. Akkor órákat beszélgettek a barátnőjével, és láttam rajta, hogy olyan mérges, mint amikor anyuval veszekedtek, de nem szólt semmit sem, és nem is hallottam kiabálást apuék szobájából.
Ne kérdezd máskor, hogy sírok-e én is, mert hiányzol, mi, fiúk, nem sírunk, tudod, ezt mondta mindig apu, amikor még együtt laktunk mindannyian, mi csak megdörzsöljük szemünket, mert belemegy a füst vagy ilyesmi, és nem törjük olyan dolgokon a fejünket, amin nem szabad. Helyettünk a lányok sírnak, csak ne akkor tedd, amikor velem beszélsz, jó? Mert akkor megint összeverekszem Zolival, és akkor apunak el kell tiltani a számítógéptől, mert a játékok miatt vagyok agresszív. Akkor inkább behugyoztatom éjszaka a kis köcsögöt :) Egyébként én senkit sem bántok, meg nem is káromkodom már, mert apu barátnője nagyon nem szereti. Kibírom addig, amíg anyuval visszajöttök külföldről, és amikor majd elhagyjuk ezt a kibaszott falut, olyan kabbet üvöltök, hogy olyat még nem hallottál, és nem foglak sose többet piszkálni, bántani, meg csúfolni, hidd el! Csak bírjátok ki, én majd szólok apunak, hogy te üzented neki, és ő is kibírja majd.
Még szép, hogy nem írom neked azt, hogy puszillak, meg ilyesmi :)
Puszild meg anyut sokszor helyettem, hallod?! Sokszor. Mondd meg neki, hogy apu üzeni neki, hogy miszép-mijó, örülni fog neki, te is tudod. Nem érdekes, hogy nem üzente, azt csak te és én tudjuk :)
Kabbe :)
A tesód,
a kabbeiánus :)