Wilhelm József
Az időtlenség utazói

A nyüzsgő felismeréshez támasztottam a hátam,
az ősgondolatok tövébe telepedtem,
figyelve a hatalmas robajjal kísért
szerteszétbe való kicsapódásukat,
ahol talán egyszer,
lehet csak százezer évek múltán,
rajongó pillanatok hevében megszületnek majd:
szóvá,
cselekedetté,
netalán eszmévé cseperednek a kiválasztottban,
abban az emberben,
aki méltóvá tette magát
a nemes gondolatok megfogalmazására.