Babics Imre
Csendrendelet

____________________Sebzett
szarvas lábnyomában könnycsepp
emberi.
Nagy eső jön, s – mi sem könnyebb –
elveri.

Kopogást érez: égi dalt,
oldódik.
Csak emléke jut el kihalt
bolygókig

Mellette egy gomba kinő,
pereszke.
Várja, hogy a rámért idő
eressze.

Akkor roskad, a tócsára
ráhajol.
Egyesül majd minden pára
valahol.

Emberkönny, szarvaslélegzet,
gombatönk.
Mégis, sírboltjuk a legszebb:
tiszta csönd.

____________________Legszebb…