Csík Mónika
A világűr gyöngyszemű utasa

J. K., akit mindenki a világűr
gyöngyszemű utasaként ismer,
úgy döntött, kilép a prózából
és beleíratja magát egy versbe,
persze semmi rím, strófa,
mindez másodlagos annak,
aki az egész galaxist bejárta,
pompásan pasziánszozik és
mosolyával bárkit lehengerel,
a kihívás vonzotta mindössze,
egy vers hősének lenni,
érzelmes és jól csengő
szavakba foglalva mindazt,
amitől meghatódnak
irodalmi rendezvényeken
tobzódó fruskák,
és halkan rebegik: ó;
a fiatal J. K. tehát baktatott,
keresve a megfelelő alanyt,
aki hajlandó lesz őt beleszőni
egy éppen születő versbe,
bízva abban, hogy a szignó
rejtélyessége folytán
értelmezések sora
jelenik meg a leendő
olvasók fejében,
akik összefűzik Jozef K-t,
Jack Kerouacot
és Jézus Krisztust
egy Jódal Kálmán
nevű csodabogárral,
majd párhuzamot vonnak
kilétének lehetőségei között,
megvitatva közben,
hogy ez a J. K.
rettentően izgalmas figura,
és hogy egy kis líra néha
a prózahősöknek is kijár