Kántor Zsolt
Empátia, stratégia

Az empátia most a múlt rekonstrukciója. Miért kellene ennyire mélyen elemezni az elbeszélő lelkét? A vele történt események üvegén át. Talán, hogy önmagát jobban megérthesse, a mi olvasatunk elvárásának megfelelően? Vagy ő akarja megfejteni a múlt újra átélése által a jelent. Amibe beleírta a szerző. S talán titkon a szereplő is reméli, hogy a szerzői szándéktól némely mozzanatoknál elszakadhat. S talál egy önálló gondolatot, amit fölvet, hogy kibillentse az egyensúlyából az akaratos auktort? Szinte lehetetlen felállás. Bástyák és csikók voltak ledöntve a márványasztalon, szadisztikus jelképek, így sakktábla nélkül. Főleg, így, a félig kiivott borospohár mellett, a füstölgő cigaretta társaságában, lefilmezni is groteszk. Atmoszférát, miliőt, melankóliát és diskurzust egyszerre akar a rendezés. Az Asszony és a vers. Ennél a szövegnél van kinyitva a kötet, ami a hamutál alatt van. Fürtökben lóg a füstkarika a képernyőn. Morzsalékos impressziók. Az ihlet ilyenkor elkószál! Szeretném tudni, milyen fogalmakkal gondolkodik a Nő, ha egyedül van! Jó volna belelátni az írónő fejébe, amikor fantáziál. S hirtelen beugrani a gondolatai közé, mint egy váratlanul betoppanó mellékszereplő. De most az arcomhoz ér. Az ujjain keresztül feltérképezi, mik a szándékaim. Kapitulálok.