Kántor Zsolt
A szellem újsága, a betű ósága

Iktatókönyv tartja össze a nappalokat. De a fény kifolyik a határozatok közül! Rezgő szőlőfürt csúszik az öledbe, miközben megvarrod a tengert. Vázák repednek meg a sötétben, ahogy zúg a gramofon, minden általa lesz. Nélküle semmi nem lett, ami lett. Barackos tea illata száll, forró tollszag. A könnyeket ejtő nyár bezárja a szobáját. Kacsint a hasonlat. Pennák, pónilovak között találja magát egy kinyitott, vizes esernyő. Leukoplaszt. A megbocsátás a sebbe nő. A vonaton vitatkozunk egy leközölt esszén. Prémes tűnődések. A beteljesedés nemcsak egy festmény. Cizellált ábrázatok. A név nyirokmirigye jelez. Akár egy szétlocsolt levezetés. Az összeg neszez. Gyors gépeposz fut a virtuális sztrádán. Gép-epe, szemhéjcelofán. Diszkont zárójelek. (Bíbor csibor a Hold). Ahogy fekve néz fel az égre, látja, hogy egy vércsepp hull a legkisebb csillagképbe. Szolfézs. balett óra angyalhab éve. Fogalmak egymásnak feszítése. Mintha egy építész ábrázolná a szívbe gravírozott szimmetriát. Egy pillanatra föltűnik Isten precíz terve.