Kántor Zsolt
A modernitás gyökerei

Sötétség és sósság. Miért érezzük folyton ezt az ízt? Mert olyat hozunk létre, amikor írunk, ami nem létezik. Bergson szerint: „a tartalom a múltnak folytonos haladása, mely rágja a jelent és duzzad, ahogy előre mozog.” A jövő tulajdonképpen az egész. Az örökkévaló is jövőnek tűnik, pedig egy-egy falatot már kiharapott belőle a jelen. A mindenkori telés, elmúlás és tartózkodás ege. Az idő egészére mégsem tud reflektálni az elme. Csak egyetlen megfogható vagyona van, a múlt. Épp ezért illúziókat visz be a valóságba. Nem lehet megmunkálni, csak felhasználni, élni vele. De a szavak érinthetővé teszik a képzeletet. Egy matematikai egyenlet elvontsága sem lehet abszolút test nélkül. Egyengetett anyag: ösztön van benne. Építmény. Az elevenség a gondolkodás zománca. De miért hosszabbítják meg a múltjukat az emberek? Mintha újraírnák, pedig az eredeti szöveg bele van gravírozva az emlékező szívébe.