Radivoj Šajtinac
Lágy lélek kemény beszéd

Megvakult ki figyelt minket
Ki minket kísért eltévedt
Ki táplált minket régen éhezik
Ki oltotta szomjunk most szomjúhozik
S mindig az az Egy
Az az egyetlen
A jó Isten tudja, hol van, milyen
Egy jel, talán egy üzenet
Egyazon kísértés egyesíti őket,
Egyazon szavakkal beszélnek
Közösen használnak vízcsapot, kilincset, kapcsolót
Láthatják önmaguk
Hallhatják, követhetik
Táplálhatják, egyedül olthatják szomjuk
Mert útmutató morzsa, se cérna nincs
Már okuk és nyomuk sincs
Értelmet nyert a káosz
Kaotikus az értelem
Semmi remény
Hogy bármit továbbadjon
Nekik, de nekünk sem.

Kovács Jolánka fordítása