Szalai Andor
Smaragdzöld

– Szia, te merre vagy?
– Én már a buszon. :) Vártalak, de errejárt az ismerős sofőr, és megállt az út kellős közepén. :)
– Azt hitted, nem jövök? Hát dolgozni megyek, nem maradhatok le. Egy útitárssal jövünk, elvinnénk téged is, persze. Bocs, kicsit elaludtam..., de még odaérnénk.
– Semmi baj, Ildi, olyan jókedvem van... Szeretnék egy nagyot bulizni a hétvégén.
– Jaaaj, Bogi, hagyd most a hétvégét, állásinterjúra mész, légy komoly. Ugye, elegánsan öltöztél?
– Persze, Ildi, tudod, hogy anyu is felkelt, és nem engedne el miniszoknyában. :)
– Bogi én indulok akkor, jó? Majd találkozunk a cégben, várj meg, az igazgató úgyis később jön, megiszunk egy kávét addig bent, O. K.? Nna, mesélj, mitől van olyan jókedved, de Boglárka, NEHOGY elszélhámoskodd az állásinterjút, tudod, hogy az alapvető prediszpozíciód megvan, jó a hangod.
– Tudom, apu is mondta...
– Apud elfogult lehet azért...
– Le is fogom venni a lábáról, ha megkapom az első fizetésem. Át akarok öltözni az egyetem előtt, és kell a segítsége. Egy pillantással meghódítom. :) Öröm nézni...
– Hát ezt elhiszem.... Na, mondjad, minek örülsz annyira... Nem is rossz, ha jókedvűen lépsz be, a jókedv és a magabiztosság nálunk nagyon is sokat jelent.
– Ehhez nekem elég egy jó szám, olyan amilyet küldtem. Hallgasd meg te is, ha nem is szereted az ilyen zenét, a kedvemért. Szóval először is elhatároztam, hogy új énektanárt keresek, ez a pénteki eset kikészített egy kicsit, szerettem ezt a tanárt, haladtam is, de ezután nem akarok többet elmenni hozzá.
– Boglárka, az új munkahelyeden tanulással kezded. Ne hülyéskedd el csak azért, mert arról álmodozol, hogy popsztár akarsz lenni
– Ildi, én nem akarok popsztár lenni. Tudod, hogy informatikára iratkoztam, nem vagyok egy plázacica, ha sokan is annak néznek, ezért elég kemény lesz, a mateknál például anyám segítsége egyedül nem is lesz elég.
– De mért foglalkozol zenével, mikor nem is nagyon lesz rá időd?
– Imádom a zenét, a jókedvemet köszönhetem neki, és bármi is ér, a zene a gyógyszer, meg a tánc, de azt tanultam. Tudni akarom, mit tudok kihozni a hangomból. Ha nem jó, akkor énekelek a fürdőszobában. Ha nem IGAZÁN jó, akkor semmi.
– De a tanárod mit mondott?
– A tanárom nekem mondhatott amit akart, a befejezéssel elmondott mindent. Fogalmam sincs, hol tartok, majd énekelek neked, és aztán megmondod. Legközelebb tanárNŐt keresek, és nem ebben a városban.
– Mi lesz akkor a fesztivállal?
– Nem megyek el, a tanár úr túl bennfentes ott, és hidd el, nem is akarom egyhamar viszontlátni. Undorító ösztönlény, és az ilyennek a jelenlététől már hülyét kapok. Majd lesz másik, most, ugyebár, úgyse lenne időm gyakorolni. De imádok énekelni, meg táncolni is. Mindjárt odamegyek ahhoz a pasihoz az első ülésen, és megmutatom neki, mit tudok :)
– Milyen pasi? Ismered?
– Ááá, sose láttam még. Meg se kell hogy forduljon, látom a ruháján, a haján, a vállán, félprofiljának részletéből, hogy szívesen meghívnám egy bulizásra. Egy ilyen pasi végig tud táncolni velem egy estét, az biztos. A hétvégén nagyot akarok bulizni, valahogy kezdem érezni, hogy megy az éneklés, és fontos, hogy érezzem a hangom a hangos zenében, nem az a fontos, hogy halljam, hanem az, hogy teljesen átérezzem, átéljem a zenét, a ritmust, és valahol belül összeolvadjon az egész azzá, amit mondani szeretnék… Talán épp annak a fiúnak ott elöl, a buszon. Szerintem egyetemre utazik, ahová majd egyszer én is. És az könnyen meglehet, hogy nem is látom többet, tudod, nem hiszem, hogy találkozunk majd a város egyik legdrágább szórakozóhelyén, ahová az elképzeléseim szerint jár. De nem csak ez a fiú nem lát a nagy nevű kávézókban, hanem más sem. Én táncolok egész estéket, éjszakákat, és legfeljebb egy ásványvízzel hűtöm le magam, amikor már a melltartómból facsarni lehet az izzadságot..., de nem fogok játszani senkivel, főleg ha nincs értelme.

Boglárka viszonylag gyorsan, az első fizetésünknél megmutatta, hogy hogyan is képzel egy bulizást, amikor a saját törzshelyemen egy nem várt nosztalgia-est kellős közepén kicsit feldobta a hangulatot. Amint belépett, és máris rámeredt szinte minden szempár, meg rám is, amikor felintett a galériára. Bogi most elemében volt, levethette a „munkajelmezét”, ahogy ő nevezte hétköznapi ruházatát, melyben egész héten láttam. Tenyérnyi miniszoknyában, egy szűk topban jelent meg, teljesen feketében, és hosszú, természetes, ragyogó hajával önkéntelenül is felhívta a figyelmet magára.

– Szia, ez a harci díszed?
– Háát – mosolyodtak el a zöld szemei – tud ez durvább is lenni, ha kell, de minek? Hogy minden percben leszólítson valaki, vagy a fenekemhez dörgölőzzön?
– Maradunk, Bogi, vagy bekapunk valamit és megyünk tovább? Gondolom, nem fekszik ez a stílus.
– Lesz majd egy kicsit újabb zene, nem tudod?
– Nem járok nosztalgia-estekre, nem tudom, én jazz, blues zenét hallgatok, ez most nekem mindenféleképpen hangos és unalmas.
– Vannak jó számok ezek között is, jó kis funkyk, lehet hogy lesz valami érdekes, de kezdjük azzal, hogy farkaséhes vagyok, mit ajánlasz?
– Hát, ha nem vagy diétán, akkor a rántott sajtot, többféle sajtból van, egy pizzatésztával...
– Soha nem diétáztam, és nem is fogok. A te helyed, a te ajánlatod. Ildi, van kedved egy nagyot táncolni velem?
– Eléggé botlábaim vannak, ami azt illeti, ha azt mondod, tanultad, akkor majd én leszek a közönséged.
– Nem szeretsz táncolni? Pedig kiválóan kiereszti a gőzt, hidd el, és nem feltétlenül kell jó táncosnak lenned.
– Nem is vagyok az a testalkat... Nem akarom én magamra felhívni a figyelmet, meg a lenéző pillantásokat, amikor érzed a sajnálatot, amikor végignéznek rajtad... Nagy szerencséd van azzal, hogy vékony vagy...
– Ugyan már, Ildi, ez genetika, de ha több lenne rajtam, az se lenne baj, csak tudni kell viselni. Lehet okosan öltözni, és akkor semmi baj a plusz kilókkal, attól még meg lehet találni azt, ami épp vonzó rajtad, és aztán még a plusz kisugárzásod megteszi a magáét. Ildi, hidd el, meglepő hatást érhetsz el, csak jól nézz körül a szekrényedben... Meg majd kisminkellek kicsit. Most meg jössz velem, ez a diszkózene jó lesz bemelegítőnek.

Boglárka egyszerűen gyengéden, de mégis határozottan kézen ragadott, és levitt a táncoló ötvenes nők közé. Kissé vontatottan kezdett el táncolni, csak kiváló, kígyószerű mozgásán látszott, hogy nagyon is jól érzi, és át is tudja adni a ritmust, érezhető volt a visszafogottság, míg egyszer csak váratlanul megszólított.

– Gyere Ildi, ez most a mi privát számunk lesz, tudod, amit a buszról küldtem, ne gondolj semmire, csukd be a szemed, csak te vagy meg a zene, semmi más sincs, bulizzunk egy óriásit, ne törődj vele, ha bámulnak. Megtanítalak igazán bulizni, az se fontos, ha egyedül vagy épp, semmi, csak a zene. Csukd be a szemed, ne nézz sehova, csak élvezd, mire kinyitod, már annyira magával ragad, hogy úgy érzed, mindenki felett vagy...

Ismerve a számot elmosolyodtam azon, hogy egy tinédzsereknek szóló számra lötyögök, és figyeltem Boglárkát, amint lassan, egyre szélesebb mozdulatokkal odalejtett a régi korból ránk maradt lemezlovashoz, táncolt előtte egy kicsit, majd egyezkedni kezdett vele. Fogalmam sincs, mint mondhatott az egyébként is megdöbbent idősebb embernek, de egyre inkább láttam, hogy felderül az arca, és a következő szám már az is volt, amelyet a buszról küldött még hétfőn.
__Mindenki ledöbbent a kissé hirtelenre sikerült váltástól, és hogy a hatás még nagyobb legyen, Boglárka egy hastánchoz hasonló mozdulatsorozat kellős közepén jelezte szinte lágy mozdulatokkal, hogy hangosabban, és ahogy emelkedett a hangerő, úgy közeledett felém a kollégám, aki hirtelen ragadozóvá vált a színes fényekben... Teljes átéléssel énekelte a számot, és integetett nekem is, hogy tartsak vele, majd a fülembe kiabálta:
– Ildi, olyan hangosan énekelhetsz, ahogy csak akarsz, senki se hallja, ereszd ki a gőzt!

És abban a pillanatban indult a refrén, amelyet tényleg csukott szemmel énekeltem. Lassan éreztem, hogy a mozgásom lelassul, és a hangom veszi át az irányítást. Óvatos voltam, valamiféle playbacket produkáltam, amikor egyszer csak ledöbbentem: Boglárka hangját hallottam az erősítőt, hangfalakat is lepipálva, tökéletesen harmonizálva az énekesnő képzett hangjával. Minden egyes hangot, betűt tisztán hallottam, és megéreztem, ahogy Bogi és ez az énekesnő csak bíztat, bíztat... Önkéntelenül is kinyitottam a szemem, és akkor váratlanul megragadtak azok a ragadozó-szemek, amelyekről nem tudtam többet levenni a tekintetem, pefirériásan láttam az élénkpirosra festett pici és hihetetlenül szabályos ajkakat, Bogi sportos, de mégis harapnivalóan kerek vállait, és feketén kígyózó testét. Amikor ismét a refrén következett, becsuktam a szemem, és énekeltem a refrént, amelyet ismertem, amíg hirtelen végigfutott rajtam a borzongás, ahogy megéreztem Bogi lélegzetét az ajkaimon, és tudtam, hogy most ezután nem az fog történni, amit akarok. A szemem előtt két gyönyörű beszélő szempár suttogta a szöveget, és Boglárka teljes beleélése megtette a magáét: ellenállhatatlanul csábítónak tűnt, ezt a dal szövegével erősítette, főleg úgy, hogy a teljes látómezőmben volt benne, akárhova rejtettem a pillantásom, egy selymes hajzuhatag, egy feszes, mégis bakfisosan kicsi mell, egy gyönyörű ívű comb, egy szemnek ellenállhatatlan derék ütközött bele, tudtam azt is, hogy most már nem szabadna a szemeibe nézni, és az utolsó pillantás Bogi ajkaira adta meg azt az önkéntelen szikrát, amely egy robbanást váltott ki bennem, amely miatt megérintettem Bogi kezét, amelyet ő hihetetlen gyengédséggel húzott el, én pedig követve kezét átfogtam a derekát, és gyengéden szájon csókoltam. Még éreztem csodálatosan puha ajkainak ízét, amikor utolért a tudatom, és éreztem, hogy itt most összeomlott minden. Boglárka elrántotta a fejét, és kirohant a klubból. Nem tudtam utána rohanni, mert csak lassanként tudtam felfogni, mi is történt. Csak egy mailt küldtem neki aznap este, amikor már otthon voltam.

Kedves Bogi!

Szeretném, ha tudnád, hogy semmi szándék nem volt a ma esti... kirohanásom mögött, és hogy magam sem tudtam, hogy velem ilyen bármikor előfordulhat. Annak ellenére, hogy a ma este bennem szinte teljesen fejre állította a világot, és a régi kapcsolataimat sem tudom már úgy nézni, mint tegnap, csak azt várom tőled, hogy harag nélkül tudjunk még beszélni, ha találkozunk, de én ezt most egy ideig nem szeretném. Le kell ülni önmagammal, és megbeszélni, hogy történhet-e hasonló bármikor egyáltalán az életemben, és ha igen, élnem kell ezzel, mint ahogy neked is meg kell találnod a nyugalmadat. Szerintem a jelenlétem ezt kizárja, amit megértek, és még egyszer: bocsáss meg.

Ildi

Amikor megnyomtam az „elküld” gombot, azonnal jelzést kaptam egy új mailről Boglárkától, tehát egy időben írtunk

Kedves Ildi!

Ez miért volt jó neked, mondd el?! Nem gondolod, hogy ezt nem nyilvánosan kellett volna, hogy most az összes barátod, meg a jelenlévők azt mondják, hogy hát, lám, a Bogi nicsak egy kis lezbi.
Ildi! Nincs nekem bajom se veled, se semmiféle homoszexuálissal, de értsd meg, hogy én nem vagyok az, szépen elmondtam, írtam, hogy a fiúkhoz vonzódom, és most meg épp az ellenkezőjét bizonyítottam..., de legalább szóltál volna előre, adtál volna egy jelet, érted, akármi, csak nem nyilvánosan, hadd döntsem el, hogy mit akarok és mit nem. Így látod döntöttél helyettem, tehát csak arra kérnélek, hogy ezek után széles ívben kerüljük el egymást, hacsak lehet.
__Ismétlem: nincs kifogásom a homoszexualitás ellen, az ember génjei erősebbek, mint hinné, ez nem döntés kérdése, hanem adottság, nem tehet ellene az ember semmit sem. Csak örülni tudok a heteroszexualitásomnak, hidd el, remélem, hogy egyszer majd tényleg egy olyan normális pasi mellett nevelgetem a gyermekeimet, aki nem csak a fenekem meg a melleim miatt van velem, és szarban hagy abban a pillanatban, ahogy már nem érnek be a lánykori nadrágjaim. Hidd el, nem is annyira ragyogó dolog az, amikor jól nézek ki (igenis tudom), de mindenki csak a kiváló szexpartnert látja bennem és észre sem veszi, hogy ember vagyok, vagy nem is gondol arra, hogy mondjuk rá, elég volna beszélni velem, a bámulás, tapizás helyett. Visszaélni akarnak velem, nem beszélni, nem kérdezni, nem mondani, nem segíteni, hanem visszaélni.
__Sohasem vártam volna ezt el egy nőtől, azt hittem, többek vagyunk a fiúknál, akiket jól ismerek, de tudod, gyorsan tanulok, mert nincs sem időm, sem pedig lehetőségem hibázni. Csak szólnod kellett volna, vagy írnod egy sms-t. Én is emberből vagyok, tudom, mit tudnak az érzések egy emberből kihozni, hidd el, segítettem volna, hogy elmondd és abban is, hogy megoldd a gondod. De te ezt így akartad, nyilvánosan, most sem értem miért. A te döntésed, és ahogy anyu mondja, te tudod, mi a jó neked.
__Ne írj többet.
__Bogi

Elolvastad a levelem mielőtt írtál? Akkor van esély arra, hogy egy kicsit a helyembe képzeld magad. Ha bármit észrevettem volna korábban, kerültelek volna, mint a tüzet. Nekem sem hiányzott egy csöppet sem egy ilyen élmény jó pár párkapcsolat és egy együttélés után. Tudod, Boglárka, nagyonis megvan az esélyed arra, hogy egy normális, sőt kiváló pasi mellett neveled majd boldogan a gyermekeiteket, de nekem most derült ki, hogy nincs. A nyilvánosság az nekem egy ítéletet, neked pedig – hidd el, a tapasztalat beszél belőlem – csak egy botrányt hozott. Tedd túl magad rajta, és építsd a jövődet. Te még tudod...
__Szia

Ildi, először is tartozok egy bocsánatkéréssel egy elküldött szó miatt... Tudod, apám arra tanított, hogy mindent meg kell értenem, ám mindent nem kell elfogadnom. Sokan hívják naivitásnak, de próbálom mindig a jobb szempontból nézni a dolgokat, a jobbat feltételezni, de az érzelmeim elkaptak, a csalódás, az igazságtalanság érzése. Amikor elolvastam a leveled, és a helyedbe képzeltem magam, amennyire tudtam és ismerlek, egy kép ugrott be, egy nálunk gyakran ismétlődő kép, amikor apu anyuhoz ér, úgy önkéntelenül, gyengéden, mintha megszokásból tenné, de érezhető, hogy az érzelmek váltják ki a mozdulatot... Talán ez az az érzés, amely szebbé teszi az ő világukat, amelyet a közös karma vált ki, amely engem is kitölt, csak még nem tudom szabályozni annyira, mint anyu... Szeretném, ha ezt az erőt egyszer majd te is irányítani tudnád úgy, hogy szép életed legyen, hogy évtizedekig megmaradjon az érintés, az első pillantás jelentősége, hogy meg tudd osztani valakivel, függetlenül attól, hogy ki az. Annak ellenére, hogy kellemetlen lenne egy jövőbeli találkozás, tudnod kell, hogy a haragom elszállt, mert az igazságérzetem megnyugtattad, és így mindezt olyan kirohanásnak veszem, mint apu némelyik „jelenetét”, amely hirtelen támad, és anyu egy határozott, jól célzott szóval le tudja állítani. Őt is az érzelmei vezérlik, ilyennek szeretem. Kívánok neked sok boldogságot, és azt, hogy találd meg önmagadban azt az igazi vonzerőt, amely majd egyszer, amikor nem várod, elfordítja valaki fejét, és teljes mértékben odavonzza azt, akit kerestél, és hogy mindenki körülötted megérezze, hogy ez nem a te döntéseden múlik, hanem egy olyan felsőbb erőn, amely talán évtizedekre köt össze két embert, egy titokzatos erővel, amely nélkülözhetetlenné teszi egymás számára azokat, akik egymást választották....
__Baráti üdvözlettel
__Bogi