Makropolisz 16., Kirké szigetén 4/1.

Marija Šimoković
Ellenfényben

< Kirké szigetén | Katalin Ladik: Elásva ugat >

elsőnek a kutya érkezik
nem ő nem érkezhet előbb
a sziget már kihalt
a férfi elhúzódik onnan
ahol az este telihold a szája fölötti szemölcsöt ingerelte
virágot hoz a folyóról és a lábam elé teszi
virágot szedni sopánkodik hamvas aki már régóta itt
mellettem ücsörög
a telihold képe töri el mondatom
esküszöm
ezt az embert ma reggel láttam először
amint ellenfényben
mezítláb hívogatja az álmatlan napot
mondom
láttam-e őt egyáltalán
ha ezt a világot éppen most változtatták át
varázspálca helyett pusztán a füvek?
a változó valóság lapoz a tegnap könyvében
ha ez a domb nem sziget csak puszta hologram
hogyan írni be magam a hologramba
és ha a kutya is csak hologram?
a meztelen lábak az ellenfényben akár azok az utolsó vacsora asztala alatt
tán csak ezek kézzel foghatóak
ez tehette hamvast féltékennyé
és mi van akkor kérdezem
ha valójában mi sem létezünk
majd hozzáfűzöm
szereted-e a testedet katalin
lehet hogy a sziget úrnőjének szövőszéke szülte
és akkor katalinom te sem vagy valós
csak egy eszement nimfomániás nő szőttese
meglehet hogy mi akik a tengert szoptatjuk
és szigetnek becézzük közben
mi is puszta hologram vagyunk
lehet-e boldog egy sziget
és én ki vagyok kérdi odüsszeusz
amikor megállt a hamvas fűz között
és megszokottan válaszol is rá
egy senki
hogyan történhet önmeghatározásunk kérdem a mezítlábast
mert ha odüsszeusz hologramja vagyunk
meglehet csak a bronz révész valós
ott a tisza partján
Lord of the Sind River?
mit rejtenek a nevek
hallasz katalin
a kutya a térdem magasában és a pohárkára liheg
kit bújtatott kirké varázslata belé
gondolni sem merek rá
csak a kíváncsiságom valós
ez a térd a tiéd vagy az enyém
és kirke-e az a férfi akire várunk

Beszédes István fordítása