Bíró Tímea
Faltörő

a borgőz kiszorítja a testet
az elme fegyelme alól
egy földre terített
paplanon repülnek
hófúvás tenyerében
villanydrótok
kifeszített menetében
a linearitás megnyújtja
bennük a lelket
egész medrükben
zúgnak a vizek
elmossák
a már beültetett temetőket
egymás meztelenségével
öltöznek fel
farkasszemmel
várják a hideget