Bíró Tímea
Meghűlés

megfeszített vállaira
fecskék ülnek
csontkötélpálya
a szívverés felett
Vivaldi hegedűszóló
zúg a fejében
a lány kezét
végleg elengedte
korábban is
próbálkozott vele
de végül
mindig kiporolták
a lábszőnyeget
a cipő orra
hetek óta
folyton vizes
megszáradni képtelen
a felfázás alulról
mássza meg
az embert
mint az ösztönhegyet
akit várnak
az istenalkotta
domborművek
hogy feltérképezze
a hús alatt
rejlő szövetet
az idegen testet
amit magáéva
tehet
vacsorázhat belőle
a téli mézespálinkák
és az olvadó hó
a csatornaerezetekben
testápolóba csomagolt
bőrfelszíneket
szolgál fel
de mielőtt hozzálátna
a testebédekhez
lefejti a lány ujjait
a szívéről
befogott füllel
rohan el
hogy ne hallja
amikor eldől
a másik teste
szilánkok
emelkednek
a mennybe