Szarka Mándity Krisztina
A valóság lélegeztetőgépe
Ajánlás Benes József kiállítása elé

A felkérés egy-két gondolatos ajánlásra vonatkozott, amelyekhez egyetlen, látszólag meglehetősen egyszerű kérdésen keresztül szeretnék eljutni: kinek ajánlanám Benes József mai kiállítását? A válasz még egyszerűbb: mindenkinek. Akár le is zárulhatna az ajánlás, ám ezzel még nem kerülnénk semmivel sem közelebb a képekhez. Azt a kérdést érdemes inkább körbejárni, hogy milyen várakozással, miféle befogadói hozzáállással célszerű szemlélni a képeket?

Egy közelgő kiállításhoz hoztam el pár hete két grafikát Benes Józseftől. Érzékelve a határ és a vám miatti aggodalmamat, elmesélt egy történetet arról, hogy hogyan oldott meg egy hasonló kényes helyzetet. A kulcsszó: plakáttervek, tehát, ha a vámosok kérdezősködnének a feltekert képekről, mindössze ennyit kell mondanom. Azóta gondolkodom azon, hogy milyen színházi előadás vagy esetleg film plakátjai lehetnének a Benes-képek. Bársonyszékbe süppedős, könnyed szórakozást ígérő előadásoké semmiképp. Ezeknek a képeknek ugyanis nem célja a gyönyörködtetés, a kikapcsolódás helyett a valóság lélegeztetőgépre szeretne bennünket kötni. És a kapcsolat azonnal létre is jön alkotás és befogadó között, hiszen a jó művek sajátja, hogy hatnak, érzelmeinkre, gondolatainkra. Feladatunk van velük, elsősorban az, hogy ne hátráljunk meg, hiszen a szemünk eltakarásával csupán egyetlen érzékszervünket zártuk ki a valóság érzékeléséből. Érdemes túllendülni a képek túlságosan egyoldalú megközelítésén, és leszámolni azzal az elvárással, hogy a művészet legyen szép, ha már az élet tele van borzalmakkal. Nem meríthet a művészet az életből, és nem része ugyanúgy az életnek a művészet is? Miért várnánk hát el az utóbbitól, hogy valamiféle illúziót tápláljon bennünk? Ha nem zárkózunk eleve el az itt látható művektől, hanem inkább bezárkózunk velük, rákapcsoljuk magunkat az említett lélegeztetőgépre, az első pillantásban érzékelt súlyos gondolatok mellett feltárul a könnyedség (a szögesdrót fölött szárnyaló határfeszegető kislány), a játékosság (a madarak röptét utánzó lány) az irónia (a lélegeztetőgépre kapcsolt maszkos, túlsúlyos alaknál)...

...és folytathatnánk a sort, de mint tudjuk, a kép nem keresztrejtvény, nem megfejtésre, hanem fejtegetésekre, gondolkodásra vár, gondolataink ugyanis nem csak az egyes képek alajkait tarthatják életben, hanem tovább éltetik a valóság súlyosabb kérdéseivel szembesítő műveket is.

Elhangzott a zEtna XII. (Dodekafón) Irodalmi Fesztiválján, 2015. november 6-án, Zentán.