Tóbiás Krisztián
A mindenség eszmélete
(Részletek a ciklusból)

A távcsövön keresztül
felzabál bennünket
az univerzum
bazi nagy
ez az egész
és a fekete lyukak körül táguló
feszülő tér
csak tovább növeli az éhségét
bár
ha jobban meggondoljuk
a benn és a kinn
talán nincs is
ha már mi is része vagyunk
az egésznek
és a táguló tér
lehet hogy
bennünket feszít szét
néha
úgy érzem.

*

Egy óriási cigarettából tódulnak elő
a csillagködök
füstkarikát fúj a mindenség
és mi
itt lenn
a forrongó lüktető lávagolyóbis
finom hártyáján egyensúlyozva
mint a végtelenbe feszülő
trambulinról
bámuljuk
megigézve
az ezerszínű csillogást
rorschach-teszt a világ
és füstté lesz benne minden ember
amikor lassan
ragacsossá parázslik a csikk.

*

Az üresség combjai közt
mindenné robbant
a szingularitás
egy pillanat alatt
a semmiből
valami lett
hogy majd
a könyveinktől
a kötött pulóverünkig
a fagylaltos pult mögött álló kislánytól
a hentes véres kötényéig
minden
ismét
az enyészetbe táguljon
ne kérdezd mire volt ez jó
valahol működésbe lépett egy szelep.