Gergely Tamás: Őzite a mesék birodalmában IV.
Babszem – Borsszem*

„Emlékszel, Anyukám, kezdte el a mondanivalóját egy másik este Őzite, arra a legénykére, akit elvarázsolt a Törpe? Babszemnek becézték a ludak.”

„Hogyne emlékeznék, hiszen nemrég emlegetted…”

„Hát találkoztam én egy még kisebb fiúval, akit Borsszemnek hívnak. Ugye, a borsszem kisebb, mint a bab?”

„Így van.”

„Na most a borsszem, Borsszem Jankó, mert így hívták, így hívják, erősebb Babszemnél, bár Babszem a nagyobb. Kérdem én tőled, hogy a kisebb mindig erősebb a nagyobbnál?”

„Nem, dehogy, az egy varázsmese kellett legyen, azért történt úgy, ahogy történt…”

És akkor valami furcsát kérdezett Őzite az Anyukájától: „A varázsmese”, az »Vé«, akkor az mögöttünk áll…”

Szerette Anyukája a kérdést, mert azt jelentette, hogy Őzite fejlődik, a végén még könyvtáros lesz belőle… Szóval Őzite jól gondolkozott, de valamit mégse vett figyelembe.

„A »varázsmese« valóban »Vé«, mondta az Anyukája, de a Borsszem Jankó »székely« varázsmese, »eSz«, ráadásul Kriza János gyűjtötte, tehát a »Ká«-nál keresd. Vagyis mögöttünk áll, eltaláltad…”

„Tudod Anyukám, az egy igen igazságtalan mese!”

„Nocsak! Miért lenne az?”

„Azért, mert ez a Borsszem Jankó majdnem az életét áldozta, amikor lement az Alvilágba, hogy nővérei sárkány-férjeit legyőzze, azok mégis lent akarják hagyni.”

„Hálátlanok, kegyetlenek!, szaladt ki Anyukája száján. Szerencsére mindig akadnak jó emberek is.”

„Jó állatok. Borsszem Jankót egy madár mentette meg…”

Jó, állatok. Ebben megegyeztek.

* Kriza János gyűjtése: Borsszem Jankó, székely népmese