Fehér Kálmán
Nádas

Füsttől jóllakottan
Leszáll a köd.
Rám teszi kezét
A hideg téli este.

A föld az éggel összeér…
Látható álmokkal a múlt
Összefolyik bennem,
Ám a holnapnak még nincs neve.

Csak a nádas áll mereven,
Sorakoznak széliránt.
Hüvelybe dugott kardokkal is
Kivérzik a nádvágók kezét.